Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
i 1 A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán a valahai tizenkét pontot, s egyetértéssel figyelik azokat az »ellenzékieket«, akik e pontoknak időszerű tartalmat adnak. [...] A június 27-ei felvonulás gondolatával minden csoport egyetértett, sőt maga a kormányzat is, ez tehát nem ilyen vagy olyan rész, hanem egy meglehetősen egységes nemzetakarat kifejeződése volt. De ha az 1987 ősze óta eltelt év többi megmozdulását veszszük - s ebbe Lakitelektől a Jurta-színházig a nyilvános viták is beletartoznak -, akkor az a benyomás alakul ki, hogy megkezdődött a magyar ellenzék politikai differenciálódása. [...] Magában véve jó, hogy van differenciálódás. Az azonban nem volna jó, ha az ellenzék »pártjai« egymás ellen harcolnának, vagy alkalmat szolgáltatnának a kormányzatnak arra, hogy egyiket a másik ellen kijátssza.”86 Kende írása bár megkérdőjelezhetetlen igazságokra mutatott rá, bizonyos ponton sajátosan csoportosította a tényeket, és finom elfogultságot árult el a Hálózat iránt.87 Az Itt-Ott baráti társaság meghatározó 86 Kende Péter: Három tüntetés. Magyar Füzetek, 1988 [46-51], 50-51. 87 A június 27-ei tüntetés szervezőiről írása korábbi részében úgy fogalmazott: „E tüntetést, mint ismeretes, több félhivatalos és részben ellenzéki csoportosulás kezdeményezte (Magyar Demokrata Fórum, Szabad Kezdeményezések Hálózata stb.), de csatlakozott a tervhez jó néhány törvényesen is elismert társulat és klub.” Kasza László az Irodalmi Újságban közölt tudósításában szintén külön kiemelte a FIDESZ, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Beszélő vagy az Inconnu transzparenseit, az MDF, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság vagy az Erdélyt Védő Független Bizottság szervezésben játszott markáns szerepéről ugyanakkor egy szót sem szólt. A szervezésben valójában utóbbi három szervezet játszotta a szerepet, az SZKH, a FIDESZ vagy az Inconnu Csoport ez esetben inkább csatlakozó szervezetnek tekinthető. Ahogy az MDF valóban idegenkedett a különböző betiltott vagy a hatalmat fellépésre ingerlő tüntetéseken való részvételtől, úgy a polgári radikális ellenzék bizonyos tagjai részéről is észrevehető volt bizonyos idegenkedés például az Erdély-tüntetés különféle hangsúlyaitól. „A Hősök terére a Hálózat 60-80 fős és a FIDESZ 100-120 fős csoportja lényegében zárt, elkülönült két csoportként, saját zászlóik, transzparenseik alatt vonult be. [...] Az ellenséges csoportok hangadói, vezetői elsősorban a Hálózat égisze alatt vettek részt és vonultak fel. Véleményük az volt, hogy részt kell venni, és lehetőleg ki kell használni az alkalmat. Ez transzparensekben mutatkozott meg, amelyek a rendezők által készíttetettektől eltérően »Szabadságot, Demokráciát!«, »Emberi Jogokat!«, »Diktátormentes Európát!« követeltek. [...] Köreikben gyakran hangzott fel nevetés, a rendezők folyamatos fegyelmező tevékenységét gúnyolták, kinevették. A Hálózat legtöbb vezetője »ostobának« és »tarthatatlannak« minősítette a többször elhangzott rendezői utasításoknak azt a pontját, hogy aki »belpolitikai jelszavakat és célokat« kever bele a hivatalos tüntetésbe, az ugyanolyan »provokátor«, mint aki irredenta vagy egyéb követeléssel áll elő” - fogalmaz a tüntetésről szóló napi jelentés. (Uo. 47; Kasza László: Tömegtüntetés Budapesten az erdélyi magyarság védelmében. Irodalmi Újság, 1988/3, 9; ÁBTL 2.7.1. NOIJ „Szabad Kezdeményezések Hálózata”, III/IH-123-127/4 [1988. 06. 29.], 125.) 32
