Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” alakja, Éltető J. Lajos88 szokásos Pipafüstnél sorozatában elsősorban Magyarország viszonylagos jó hírének csorbulása és érdekérvényesítő képességének ezáltali gyengülése/gyengítése miatt érezte sajnálatosnak a rendőrség június 16-ai fellépését: „Aki itt, nálunk igazán szívén viseli Magyarország sorsát, s nem csak a mellét veregeti, azt szeretné, ha mindig elmondhatná róla, amikor a szocialista országokról van szó: más az, kérem, mint a többi. [...] Ezért fáj az ilyen embernek, ha olyasmi történik odahaza, ami miatt itt mások, magyarok és nem magyarok, bezzeg szavára lám-lámmal felelnek. A június 16-i botozások rá is szégyent hoztak.”89 A különböző megítélések összességében ekkor már nem tekinthetők meglepőnek. A magyar rendszerváltás két meghatározó szereplőjének fórumként, illetve hálózatként való megszerveződésével - bár az értelmes párbeszéd lehetősége és igénye 1989 második feléig még közel sem szakadt meg - egyértelművé vált az elkülönülés. így az emigrációban kialakult szellemi és ismeretségbeli, egyéni és közösségi szimpátiák elkerülhetetlenné tették az értékválasztást is. Egy május végi állambiztonsági napi jelentés tudósított a francia külügyminisztérium egy munkatársának Budapestre érkezéséről. Meg nem nevezett „Párizsban élő magyarok” kapcsolatként állítólag „Komád Györgyöt, Vásárhelyi Miklóst,90 Tamás Gáspár Miklóst s főleg Kenedi Jánost” ajánlották neki, mint „akikkel érdemes elbeszélgetni”. Christiane Malitchenko 88 Éltető J. Lajos (1938): Szerkesztő. Családjával 1945 után hagyta el az országot. A Magyar Baráti Közösség alapítója, a ’80-as években a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja. 89 Éltető J. Lajos: Pipafüstnél. Itt-Ott, 1988/2 [5-6], 6. Két évvel korábban, az 1986. március 15-ei „lánchídi csata” visszhangja kapcsán az Itt-Ott hasábjain is kétféle emigráns hozzáállással találkozhattunk. Éltető Lajos a rendőri brutalitást ugyan elutasította, és ostobának minősítette, de világossá tette: „a legerélyesebben elhatárolom magamat minden olyan akciótól, legyen az akár magyarországi, akár nyugati kezdeményezés, amely arra irányul, hogy egyenlőségjelet tegyen Magyarország és Ceausescu Romániája közé”. Ez pedig „könnyen semmissé teheti azt az évek óta tartó erőfeszítését a magyarságnak”. Azaz: az esetleges általánosítások miatt a magyarok elveszithetik az esélyét arra, hogy hathatósan fellépjenek az erdélyi magyarság érdekében. Erre válaszolva Lipták Béla viszont hasznosnak nevezte a tüntetéseket, amelynek elkerülése érdekében a hatalom akár alkut is hajlandó lenne kötni bizonyos kérdésekben. (Éltető J. Lajos: „Nem Romániában történt”. Itt-Ott, 1986/2, 33-36; Lipták Béla: Legyen csavaros, de éles is legyen az az ész! Itt-Ott, 1986/3, 36-40.) 90 Vásárhelyi Miklós (1917-2001): Újságíró. 1956-ban a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt, a Nagy Imre-perben öt évre ítélték. A TIB és az SZDSZ alapítója, 1990 és 1994 között a párt országgyűlési képviselője volt. 33
