Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A politika polarizálódása hallhattak olyan kijelentéseket, mint például Tamás Gáspár Miklósnak16, a szabad demokraták nevében, a Roosevelt téren elmondott szavai, „a kommunista rendszer erkölcsileg és politikailag megbukott. A hatalom birtokosai nagyjából ugyanazok, akik azelőtt - de miféle hatalom az, amelynek senki nem engedelmeskedik?”17 Március sodró lendülete ha egybe nem is forrasztotta, de legalábbis egy akolba terelte a már akkor is ellentétektől fortyogó független szerveződéseket. A látszat-együttmüködés csúcspontját az 1989. június 16-án tartott újratemetés jelentette. Bármily furcsán hat a mából visszatekintve, Nagy Imre személye volt a katalizátor, mely százezres tömeget vonzott a Hősök terére, s egymás mellé állította a szemben álló feleket. Érdemes megemlékezni arról, hogy a szervezési feladatokat az MDF látta el (példamutató fegyelmezettséggel és még a rendvédelmi szervezetek által is elismert pontossággal), ám az akkor még legnagyobb befolyással rendelkező ellenzéki szervezet szónokot nem állított, sőt az MDF, személyesen Csurka István18 javaslatára kaphatott szót a rendszerváltoztató ifjúság nevében Orbán Viktor. Formálódott, s egyre nyilvánvalóbbá vált, a nemzetépítő demokraták a társadalmi mértékkel mérhető rendszerváltoztatásra, az emberek részvételével zajló átalakításra, a polgári radikálisok a hatalom sáncai mögé való belépésre, s az ottani erózió felgyorsítására, az állampárti politikusok pedig a hatalmi pozíciók korlátozott megosztása mellett, befolyásuk megőrzésére törekedtek. Az 1989 júniusában elindult Nemzeti Kerekasztal tárgyalások a „rendezett, békés rendszerváltás” illúzióját táplálták. Az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei, képviselői beköltöztek a Parlament épületébe, irodát kaptak, titkárságot működtettek, vég nélkül üléseztek, egyeztettek, vitáztak. Az egész nyáron át tartó disputát hamar megunták az emberek, egyre inkább egy szűk társaság „úri passziója” lett. Leginkább a „felosztani” vagy „elosztani” kérdése került terítékre. Felosztani a politikai hatalmat az akkor már háromszögletűvé vált 16 17 18 Lásd: 29. old., 72. lábj. Beszélő [szamizdat], 26. szám, 89. Lásd: 15. old., 13. lábj. 199
