Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Szeredi Pál: A politika polarizálódása. Viták és szakadások a politikában 1989 őszén
A szétválás fél éve Szeredi Pál mert a miénk! És ugyanígy ne féltse tőlünk senki Magyarországot! Nagyon fogunk rá vigyázni, mert a miénk.”13 A függetlenek/ellenzékiek szépen csengő mondatainak politikai üzenetét Kis János14 mondta ki Kossuth Lajos szobra előtt: „A válságból csak nemzeti összefogással lábolhat ki az ország. De nem olyan koalícióval, amit a kommunista párt, hatalmi fölényét kihasználva, a saját kezében tart. Előbb a demokratikus pártok és mozgalmak koalícióját kell megteremteni, hogy az MSZMP-nek erős, megkerülhetetlen vetélytársa és tárgyalófele legyen.”15 Nem véletlen, hogy alig hét nappal később megalakult az Ellenzéki Kerékasztal, talán éppen a március 15-ei szónoklatok és a függetlenek ünnepségén részt vevők tömegének önbizalomnövelő hatásaként. Tegyük hozzá, március 15-e munkaszüneti nappá nyilvánítása az emberek többsége számára inkább arra adott okot, hogy Ausztriába zarándokoljon bevásárló körútra, az utcákon a szónokokat leginkább csak a változások iránt elkötelezett tízezrek hallgatták, társadalmi méretű tiltakozás, netán tömeges tagadás nem alakult ki. Nem tagadható azonban, hogy az újonnan alakuló politikai szerveződések számos emberben felélesztették a tenni akarás vágyát. A Magyar Demokrata Fórum harminc ezres tagságot tudhatott maga mögött, vidéken egyre-másra alakultak helyi szervezetei. A március 15-ei ünnepségek a személyes élményt jelentették sokak számára. Aki a tömegkommunikációs eszközökön, a rádió és televízió adásaiból próbált tájékozódni felemás képet kapott. A független szervezetek megemlékezéseiről - párhuzamosan a hivatalos rendezvényekkel - folyamatosan hírt adtak a tudósítók. Ugyanakkor, míg a hivatalos ünnepség szónokai élőszóval, saját hangjukon szólhattak a hallgatókhoz, nézőkhöz, addig a független ünnepségeken elhangzott beszédeket (az MDF-et képviselő Csengey Dénes kivételével) csupán ismertették, „összefoglalták” a műsorok szerkesztői, akik tetszésük szerint értelmezhették, magyarázhatták a történéseket. Az emberek az élő beszéd hiányában nem érzékelhették azt a hatást, amelyet a szónokok a hallgatóságra gyakoroltak. Nem ismerhették meg azok hangját, a beszédek érzelmi töltését, azaz elveszett mindaz, amit e tényezők másodlagos üzenetként hordoztak. Kétségtelen viszont, hogy sokan először 13 Beszélő [szamizdat], 26. szám, 85. 14 Lásd: 31. old., 81. lábj. 15 Beszélő [szamizdat], 26. szám, 88. 198
