Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
Van-e kiút a zsákutcából? élelmiszer-ellátásának problémáiról a második ötéves terv14 időszakában.)15К fentebb is említett negatív társadalmi folyamatokat illetően pedig hozzátehetjük, hogy az élelmezési gondok mellett az 1960-as évek első felében felgyorsult a falusi lakosság migrációja, évente ekkor mintegy 250000 paraszt keresett menekülő utat ily módon. Az önellátás szintjét csak az évtized közepére sikerült újra elérni. Köszönhetően a befolyásukat a mezőgazdaságra ekkor gyakorolni képes „reformereknek”, olyan elemek váltak elfogadottá a termelőszövetkezeti struktúrákban, amelyek lényegesen eltértek a szovjet kolhoz-modelltől. Ennek előzménye, hogy 1959 folyamán egyre inkább világossá vált, hogy a súlyos gazdasági, társadalmi problémákat a „kemény vonalas” Dögéi Imre16 vezette Földművelésügyi Minisztérium nem igazán tudja kezelni. Ebben a helyzetben felértékelődtek a Központi Bizottság Fehér Lajos17 vezette Mezőgazdasági Osztályának javaslatai, amelyeknek az volt a lényege, hogy hasznosítani kell az ún. régi, „túlélő” tsz-ek tapasztalatait. Ezen azokat a tsz-eket értették, amelyek túlélték, átvészelték mind az 1953-as, mind az 1956-os feloszlási hullámot. Ezek a gazdaságok többek között azért tudtak talpon maradni, mert a helyi adottságoknak és a tagság igényeinek megfelelően alakították ki a belső életüket még akkor is, ha ezzel eltértek a kötelező mintaként szolgáló szovjet kolhozformától. Az agrárpolitika magyar útja Hosszas vita után végül a következő határozat született: „A Politikai Bizottság szükségesnek tartja a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő, a munkaegységrendszert továbbfejlesztő bevált munkadíjazási és jövedelemelosztási módszerek szélesebb körű elterjesztését. A helyi viszonyoknak leginkább megfelelő formák bevezetéséről minden esetben a szövetkezetek közgyűlésének 14 A második ötéves terv az 1961-1965 közötti időszakra terjedt ki. 15 MSZMP PB. 1960. szeptember 13-ai ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár, 288. f. 5/200. ő. e. 16 Dögéi Imre (1912-1964) politikus. 1957-től 1960-ig a földművelésügyi miniszteri tisztséget töltötte be, az erőszakos kollektivizálás jelképévé lett. 17 Fehér Lajos (1917-1981) politikus, agrárszakember. 1959-1962 között az MSZMP titkára volt, majd 1974-ig miniszterelnök-helyettes. Az erőszakos kollektivizálás helyett a háztáji gazdaságok megerősítésének, a szövetkezeteken belüli elszámolások rugalmassága növelésének szorgalmazójaként jelentős szerepe volt a mezőgazdaság konszolidálásában. 153
