Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)

Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben

Van-e kiút a zsákutcából?

csoportok aránya 7%-ról 2,9%-ra csökkent. A földreform megerősítette a magántulajdonosi tudatot a parasztságban, és ezzel is perspektivikussá tette azt a hagyományos paraszti életpályát, aminek meghatározó eleme volt a föld magántulajdona. A földtulajdon a 20. század közepének magyar paraszti társadalmában társadalmi rangot, presztízst jelentett, a létbiztonság alapjának s egyben a szabadság, az önállóság és a társadalmi felemelkedés zálogának számított. A folyamatok értékeléséhez azt is el kell mondani, hogy az újonnan földhöz juttatott gazdák jelentős számú csoportja a szükséges eszközök, az önálló gazdálkodáshoz megkívánt ismeretek és a forgótőke hiányában tartósan képtelen volt az önálló gazdasági tevékenységre.9 10 „Az új struktúrát jószerivel csak a remény, valamint az emberi és az állati izomerő tartotta fenn. ”'° Ennek az állapotnak a korrekciója nem történt, nem történhetett meg, mivel a hamarosan egyeduralomra jutott Magyar Kommunista Párt magában a földreformban is elsődlegesen a hatalom megragadásának eszközét látta, és a törekvései ellentétben álltak a magántulajdonon alapuló gazdasági termeléssel. A földosztás ilyen módja tulajdonképpen már gazdaságilag előkészítette a kollektivizálást.11

A téeszesítés hullámai

Ennek hamarosan kézzel fogható eredményei is lettek az 1948-ban szovjet mintára megindított téeszesítési törekvésekben, amely valamiféle hadjáratot jelentett a paraszti társadalommal szemben.

Ennek harmadik hulláma, amely 1959 és 1961 között zajlott lejelentette a kommunista hatalom számára a végső győzelmet abban az értelemben, hogy ekkor sikerült a mezőgazdaság szocialista átszervezését végrehajtani. Míg 1958- ban a mezőgazdasági foglalkoztatottak 79%-a egyéni gazdálkodó, 1962-ben a mezőgazdasági keresők 75%-a már téesztag volt. A téeszesítés utolsó szakaszának eredményességét az is jelzi a korábbiakhoz képest, hogy 1958-ban a téesztagok száma 169000 fő, 1962-re már 1 200000 fő volt. Az egzisztenciavesztés, az átszabott tulajdon- és munkaszervezet, a megélhetési lehetőségek minden

9 Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, 2001, Osiris Kiadó, 189-191.

10 Romány Pál: Földreform és agrárstruktúra Agrártörténeti Szemle, XXXVII. évf., 1-4. szám, 1995., 57.

11 Cseszka Éva: A kollektivizálás előkészítésének főbb állomásai, In: Földindulások - sorsfordulók. Kollektivizálás, agrárvilág és vidéki változások a XX. század második felében. Szerk. Schlett András. Budapest, 2012, Szent István Társulat, 48.

151