Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Marschal Adrienn: Adalékok az igazságtételhez, 1988-1990
Adalékok az igazságtételhez, 1988-1990 érdeklődését tükrözte az iránt, hogy kiderüljön, mi történt ’56-ban, s a sortüzek esetében kik felelősek az ártatlan helyi lakosok haláláért. A legtöbb embert azonban az újratemetés mozgatta meg, százezrek vettek rajta részt, így nagyon sok településről különbuszokat, vonatokat indítottak. így a kirívóan magas állampolgári érdeklődés és részvétel révén ez az esemény vált a rendszerváltoztatás szimbólumává, egyben a rendszer szimbolikus temetésévé is. Összegzés A rendszerváltoztatás kompromisszumok sorozatából állt, s nem jelentett ez alól kivételt az igazságtétel/rehabilitáció sem. A legtöbb ezzel kapcsolatos kérdés megoldását és megválaszolását csak előkészíteni lehetett 1989-ben, de a rendszer nem mondhatta ki a szöges ellentétét annak, amit több mint 30 éven át hirdetett, s amire épült. Sok tekintetben csak előkészítő lépések születhettek, már eltávolodva a múlttól, de még nem lépve át teljesen a jövőbe. A volt elítéltek különböző csoportjai és az ’56-osok igazi politikai képviselethez és az ehhez szükséges hatalomhoz csak az 1990-ben megválasztott országgyűlésbe kerülésük révén jutottak. Mindaddig csak az MSZMP-vel egyezkedhettek, ami részeredményeket és fokozatos engedményeket szült. Mindezek ellenére nagy előrelépés volt a népfelkelés minősítés, az újratemetés és az első két semmisségi törvény elfogadása. Az igazságtétel erkölcsi, politikai jogi és anyagi oldala mellett azonban ott volt az emberi is. S itt nagyon nagyot billent a mérleg, áthelyeződött a félelem az egyik serpenyőből a másikba. Azok, akik eddig féltek beszélni vagy külföldről hazatérni, ők végre elismerve és egyenrangú állampolgárnak érezhették magukat, míg azok, akik eddig a rendszer előnyeit élvezték, félni kezdtek privilégiumaik elvesztésétől s az esetleges felelősségre vonástól. Ez is a diktatúra egyik jellegzetességét mutatta meg, aki nincs hatalmon, annak félnie kell. S ha változás van a hatalomban, akkor változás lesz a félelemre kényszerítettek körében is. A diktatúrák kiszolgálóinak pedig demokrácia esetén félniük kell a felelősségre vonástól, így érdekükben áll a diktatúra fenntartása, hogy tetteik ne kerüljenek napvilágra. Ennek a demokráciában nem megengedhető, de a volt elítéltekben meglevő félelemnek a leküzdéséért és a kárt szenvedettek érdekvédelméért igyekeztek tenni az elítéltekből és internáltakból alakult szervezetek. A kárt szenvedettek rehabilitálása mellett a felelősök megnevezése és szimbolikus elítélése azonban néhány kivételtől eltekintve elmaradt. 1989 őszén az országgyűlés elfogadta azt a tételt, hogy: „A múltért és elődei intézkedéseiért 141
