Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)

Horváth Béla

Horváth Béla

Sz. L. Zs.: Nemsokára bekerült az első szabadon választott Parlamentbe is. Milyen érzés volt ez 35 évesen?

H. B.: Rendkívül felemelő érzés volt, mikor életemben először beléptem az Országház épületébe. A főkapun vonultunk be, a főlépcsőn mentünk fölfelé. A szüléimre gondoltam. Én édesanyámat nagyon hamar elvesztettem, még a műegyetemi diplomavédésem előtt egy hónappal. Édesapámat furcsa körülmények között, az 1990-es választási kampány kellős közepén. Úgy gondoltam Rájuk, hogy föntről, az égből bizonyára most büszkén tekintenek le rám, ahogy megyek itt fölfelé. Tudtam, hogy a feleségem a három fiammal a tévé előtt ül és figyelik a közvetítést. Ez az egész bevonulás, ezek az első lépések maradandó emlékek, annak ellenére, hogy most, ennyi évvel a rendszerváltozás után hol tartunk. Életemnek egyik csodálatos pillanata volt. Régi MDF-es barátaimmal úgy is szoktunk fogalmazni, hogy tulajdonképpen mi az a generáció voltunk, akik hasonló katarzisban részesültek, mint azok, akik az 1956-os forradalomban tevékenyen részt tudtak venni, és a mai napig is ez életük része, és beszélgetésük tárgya.

Sz. L. Zs.: Hogyan fogadta az SZDSZ-MDF-paktumot, amely nyilván nem volt ennyire felemelő érzés az Ön számára sem?

H. B.: Igen érdekes körülmények között született meg ez az MDF-SZDSZ- paktum. Nagyon jól emlékszem, előttem vannak azok a képsorok a választás éjszakáján - a második fordulóról beszélek -, mikor véglegessé vált, hogy a Magyar Demokrata Fórum megnyerte a választást. Ott voltunk a Bem téri székház nagy tanácstermében, rengeteg fotós és kamerák kereszttüzében. Ott egymás után mutatták be az egyéni jelölteket, mindenki őrült, mindenki szinte extázisbán volt, és érezhető volt, hogy Antall József kicsit töprengő, visszahúzódó, nem felhőtlenül boldog. Aztán az is feltűnt, hogy az éjszaka kellős közepén egy szűk csapattal elvonult egy emeleti irodába, és ott tanácskozás kezdődött. Feltételezem, hogy már ott, akkor csirájában a gondolata megvolt egy ilyen paktumnak, hiszen a választás után volt egy olyan jó hónapos szünet, amikor nem történt semmi a belpolitikában - lézengtünk, meg voltunk választva mint képviselők, alakuló ülésre vártunk, semmi nem történt. És egyszer csak bombaként robbant a hír a sajtóban, hogy megszületett ez a paktum. Nem tudom, hogyan, ösztönösen, az első percben, azonnal szinte felháborodtam, berzenkedett a lelkem, mert érzékeltem, hogy olyan nagy területeket adunk át a vesztes SZDSZ-nek (elsősorban a média területére gondoltam), hogy ez ellen tiltakoztam. Bizonyítani nem tudom, mert titkos szavazás volt, de a

95