Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Horváth Béla
Húsz év után történelmi hűség kedvéért elmondom, hogy én nem szavaztam meg Göncz Árpádot köztársasági elnöknek. Sz. L. Zs.: A kormány egyik első lépése volt a kárpótlás elindítása. Kinek az ötlete volt a kárpótlás, illetve miért éppen ebben a formában zajlott ez le? H. B.: Nagyon jó kérdés. Nagyon sokat beszélgettünk, gondolkodtunk azóta. Igazából a mai napig nem lehet tudni, hogy ki találta ki a kárpótlásnak ezt a módját. Hogy a miniszterelnök úr-e, vagy a környezete a kancellárián, a közgazdászok. .. Az volt az általános elv, hogy nem lehet visszaadni az elkobzott vagyonokat. A két fő érv az volt, hogy az elkobzott lakásokban már mások laknak, a földeket meg azért nem lehet visszaadni, mert azokat a földeket már részben beépítették, út, vasút, gyártelepek kerültek a helyükre. Ezzel a sommás ítélettel le lett söpörve a kárpótlás, egyszerűen megfoghatatlan volt az egész. Megfoghatatlan volt az is, hogyan született meg ez az ötlet... 1994- ben az MDF csúfos bukásában ez a kárpótlás-ügy is közrejátszott: mindenki elégedetlen volt. Külön ki kell térnünk az egyházak kárpótlására is, amit ugye a minisztériumok régi pártállami apparátusa készített elő. Ezer sebből vérzett. 40 évig az ottani minisztériumi alkalmazottak nem voltak fogékonyak egyházügyi kérdésekben, nem ismerték az egyházi szervezeteket. Például a szerzetesrendekről megfeledkeztek, hogy azoknak is hogyan történjen a kárpótlása. .. Sajnálatos, hogy így történt. Ám azért hozzá kell tenni, hogy az akkori ellenzék is eléggé furcsa véleményt képviselt. Az SZDSZ egy 10 000 Ft-os kuponrendszer kialakítását javasolta, az ifjú demokraták meg azt mondták, hogy senkinek semmit. Ez kicsit ellentétes volt a piacgazdaság gondolatával... Sz. L. Zs.: A privatizáció kinek az elgondolása volt? És az is miért éppen így zajlott? H. B.: A privatizáció is súlyos kérdés, ami napjainkig kihat. Nemrég megszólalt Német Miklós volt miniszterelnök, és ő is elmondta, hogy érthetetlen volt, hogy a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokon az ellenzéki pártok egyáltalán nem voltak fogékonyak a gazdasági kérdések iránt, és ez a kérdés nem szerepelt a megállapodások között. Aztán megkezdődött a kormányzás, és igazából nem az MDF, nem a rendszerváltó közgazdasági elit bonyolította le a privatizációt, hanem még a régi kádári rendszer apparátusbeli emberei. Nem véletlen, hogy a demokráciában példátlan módon a privatizációs minisztert a parlamenti jobboldali többség hétszer leszavazta... Azt kell mondanom, az első MDF-es kormánynak „demokrácia-deficites” hozzáállása volt. Elfogadhatatlan, hogy 96
