Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Boros Imre
Boros Imre B. I.: A Hitelbank vezetése az első perctől kezdve elégedetlen volt a fél státusszal, vagyis a nemzetközi ügyek hiányával, és Demján engem kért föl, hogy jöjjek át, csináljuk meg a nemzetközi igazgatóságot. Át is jöttünk jó páran, Demján Sándor lett az elnök-vezérigazgatója a Hitelbanknak. Csináljuk meg ezt - mondta, ő egy kereskedő ember volt, kereskedelmi oldalról érkezett, én meg bankoldalról, és a nemzetközi igazgatóságot építettük föl. Többek között szóba került az, hogy hogy lehet ezt a bankot talpra állítani. Én akkor azt az álláspontot képviseltem, hogy piaci módszerekkel kell megcsinálni egy alapos könyvvizsgálatot, és aztán majd meglátjuk, hogy merre fele lehet azt publikálni. Az állami vezetés fele mindenképpen - legyünk tisztában a helyzettel, hogy van a bankban tőke vagy nem, mert ha a bank megkapja a nemzetközi jogosítványokat és a nemzetközi piacra ki is akar lépni, akkor e nélkül nem lehet, illetve, ha ilyen tisztátalan könyvvel lépünk ki, akkor pillanatok alatt megbukunk. Na, hát ebben nem arattam osztatlan sikert a Hitelbank igazgatóságában sem, keletkezett is konfliktus belőle, úgyhogy engem onnan szépen el is távolítottak ’90-ben. Egy meglehetősen markáns dolgozatot adtam be akkor az igazgatóságnak, pont erről szólt. Sz. L. Zs.: Akkor nem is lett volna megoldása ennek a helyzetnek? B. I.: Dehogynem, hát hogyne lett volna. Gyakorlatilag akkor negyed pénzért vagy még kevesebbért lehetett volna konszolidálni a három kereskedelmi bankot, és azt a pályahátrányt, amit a három másik említettel kapcsolatban el kellett szenvedniük. Azt vissza lehetett volna hozni az elköltött pénz töredékéért. Később ugyanezt kellett csinálni, csak sokkal többért. Sz. L. Zs.: 1989-ben már a politika igen forrongott. Ilyen átalakulás előtt vagy közben volt a magyar társadalom meg az ország, gazdasági értelemben viszont a helyzet egyre csak romlott, romlott, romlott, nőttek a kamatok, a vállalatok meg mentek tönkre. Miért nem történt itt semmi? B. I.: Történt, nagyon sok, sőt sokat tettek annak érdekében, hogy a vállalatok így ráfaragjanak, hiszen a vállalatoknak adtak olyan exportorientált hiteleket anno, amit viszonylag kedvező kamattal kaptak meg. Nem volt a forint még akkor konvertibilis, tehát csak forintban kaptak hiteleket, ezek némelyike neki is állt komolyabb fejlesztéseknek, mígnem aztán az IMF ’83 után beindult és részint rájuk hivatkozva kezdte ezt a gazdasági monetarizálást, ami érdekes módon csakis abban nyilvánult meg, hogy fölcsapták az inflációt és a kamatokat. Tessék megnézni, ’85-től nincs olyan év a mai napig - illetve talán három 61
