Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)

Boros Imre

Húsz év után- amikor az inflációnk 5%-on belül lett volna. Na most, a kamatokat ahogy fölverték, a vállatok kamatterhe egyre nagyobb lett, és ugyanaz a vállalat, aki korábban még kitünően működött, jó terméket állított elő, exportpiaca is volt, hirtelen veszteséges lett. Tehát már a rendszerváltás előtt a csúcs magyar vállalatok piaci leértékelése mesterséges eszközökkel elkezdődött. Ezért történt az a helyzet, hogy mire odaértünk, hogy valamit el lehetett volna adni, annak a piaci értéke nagyon alacsony volt. Ez mesterségesen, a monetáris politikán keresztül történt.

Sz. L. Zs.: És ez tudatos lépés volt.

B. L: Ha nem tudatos, akkor én nem tudom, hogy mi, de ha nem látták, hogy ez így van, akkor csak számolni kellett, a mérlegek mutatták, hogy mi miatt ment mínuszba a mérleg. Kamatkiadások miatt. Nem azért, mert megnőtt a munkabérköltség vagy a munkabérek közterhe, vagy mert termelékenyebb lett a munka, vagy kevésbé termelékeny, hanem a kamatok miatt. Ezt látni kellett volna! Volt, aki látta, de azokat is szépen odébb löködték.

Sz. L. Zs.: Ön 1990-ben otthagyta a Hitelbankot és külföldi bankokba ment el. B. I.: 1990-ben csináltunk egy Kulturbank nevű kis képződményt, ami egészen jól működött egy külföldi befektető csoporttal. A második vállalkozás Prágában történt, a harmadik meg Moszkvában.

Sz. L. Zs.: Miközben Önök kisbankokat gründoltak és működtettek, aközben itthon a nagybankokat konszolidálták. Ez, ha jól emlékszem, csaknem 650 milliárdforintjába került a magyar adófizetőknek.

B. I.: Jaj, Istenem, ne is mondjuk ki egybe a számot! Azok az évek vagy azok a döntő hónapok engem az AV Rt.-ben találtak, ahol a bankokért felügyelő ügyvezető igazgató voltam, és az volt a véleményünk, hogy a bankoknak egy készfizető garanciát adjon az állam, azzal a céltartalék hiányt (ugye nem volt lecéltartalékolva a potenciálisan veszteséges portfolió) ki lehet váltani, és amikor egy-egy hitel bebukik, azt meg kell szépen vizsgálni, hogy mennyit lehet behajtani, így szépen lehet eregetni át a tű fokán a hiteleket. Hát, ez nem így történt. Egy szép pénteki napon jött az ukáz a Pénzügyminisztériumból, hogy egybe beöntik a bankokba a kötvényeket, és a rossz állományt kiszedik belőle. Ez bizony háromszor annyiba került, mint a másik módszer kerülhetett volna, így történt a magyar bankkonszolidáció. Ebben kétszer voltunk a kormányon, mind a kétszer elzavartak bennünket szépen, de kétszer legalább leállítottuk a

62