Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Boros Imre
Húsz év után Az első részben Boros Imre elmesélte, hogyan keletkezett a nyolcvanas években a magyar adósságállomány, hogyan próbálták meg ezt trükkök sokaságával elfedni, mit is jelent a cserearányromlás és milyen hatásai voltak ennek, hogyan született a megállapodás a Valutaalappal és az IMF-fel, milyen következményekkel járt mindez, milyen célt szolgáltak a Magyar Nemzeti Bank hazai offshore, illetve külföldi bankjai és mire fordították a Nemzeti Bank 22 millió dollárra dagadó adósságállományát. Szabó László Zsolt: Egy kicsit ugorjunk az időben, 1987-ben bevezették a kétszintű bankrendszert Magyarországon. Mi volt ennek az oka és mi volt ennek a célja? Boros Imre: Ezek a bankok valójában töke nélkül, mínusz tökével indultak, a következő módon: ugyan definiálva lett az alaptőkéjük, de induláskor a Nemzeti Bankból kivett mérlegrészeket, különösen a követeléseket és kihelyezett hiteleket nem értékelték fel. Tehát nem mérték fel azt a kérdést, hogy ezek milyen mértékben folynak majd be, tudnak-e az ügyfelek kamatot fizetni, visz- sza tudják-e fizetni. Ha ezt megtették volna, akkor mínusz tőkék lettek volna, mínusz százalékok. Ez azért volt jó a Nemzeti Banknak, mert a felgyülemlett veszteségnek egy részétől, a ballaszttól meg tudott szabadulni annak idején, és azt a három új bankba - a Magyar Hitelbankba, az Országos Kereskedelmi és Hitelbankba és a Budapest Bankba - helyezte át, és azt ezek a bankok aztán évekig cipelték, egészen a rendszerváltozásig. Sőt, az Antall-kormány vagy nem volt informálva, vagy félre volt vezetve, de egy bankprivatizációs bizottság alakult - tetszik emlékezni, 1993-ban. A hasamat fogtam a nevetéstől: mit privatizálnak, a mínuszokat? Aztán utána még a neve sem változott meg ennek a bizottságnak: már bőven a konszolidációval foglalkoztak, tehát nem azzal, hogy a bankot hogy adjuk el, hanem hogy hogyan mentsük meg. Ez is gazdaságtörténeti kuriózum; talán a magyar politikai vezetés szaktársadalmi krémjének egyik jellemzője a hipokrita viselkedés. A problémamegoldás ott kezdődne, hogy megnevezzük a problémát, pontos tartalmát illetően. Ez azonban nem történt meg. Sz. L. Zs.: Az egyik vezető Ön volt, hiszen a Magyar Hitelbank vezérigazgató-helyettese lett 1987-ben (B. I.: 1988-ban). Hogyan próbáltak meg ott úrrá lenni ezen az igen tarthatatlan helyzeten? 60
