Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Boros Imre
Húsz év után mert valamilyen ügy kapcsán érdeke volt ezt nem akarni tudni, akkor félrenézett, és úgy csinált, mintha nem lett volna, sőt elkezdte azokat zaklatni, akik ezt szóvá tették. Sz. L. Zs.: Sokat beszéltek akkoriban a cserearányokról. Mik voltak ezek a cserearányok? És milyen mértékű volt azoknak a romlása? B. I.: Cserearány röviden az, hogy a magyar külkereskedelem export- és importárai hogyan alakulnak. Ha az exportárak gyorsabban nőnek, mint az importárak, akkor a két árnak az indexe, a hányadosa kedvező számunkra, mert egyre kevesebb exportért egyre több importot kapunk. Magyarországon évtizedek óta átlagban romlik a cserearány. Nemcsak a rendszerváltás előtt voltak ilyen kiemelkedő cserearányromlások, hanem azt követően is. Nekem megfoghatatlan - magamban is keresem a hibát, én is tévedhetek, bár ebben a kérdésben talán nem hogy a magyar közgazdász társadalom miért ujjong oly önfeledten a mindenáron történő exportorientációnak, amikor bizonyított, hogy a rendszerváltás után is a ’89-es szinthez képest kb. 15%-kal romlott a cserearány, azaz 15%-kal többet kell nekünk adni ugyanazért, mint kellett ’89-ben. Az a külkereskedelem jó, ami nettót hoz, szerintem legalábbis, de lehet, hogy tévedek... Sz. L. Zs.: Ehhez viszont az kell, hogy az ország bizonyos árukból önfenntartó tudjon lenni. B. I.: Nem feltétlenül erre helyezném a hangsúlyt, hanem arra, hogy figyeljen a dolgokra. Tehát Magyarországon - és már átmentünk kicsit a rendszerváltás utáni időkbe, mert a cserearányromlás ekkor inkább beerősödött, kulcspozíciókba kerültek külföldi érdekeltségek, akik a saját tőkéjük megtérülését nézik. Ezt ne vessük a szemükre, ez természetes tevékenység. És különösebben azzal nem törődnek, hogy Magyarországon mi a helyzet, hanem azzal, hogy Magyarországon ők mennyi profitot tudnak csinálni. Ebből a monopolhelyzetből adódik aztán az, hogy egyrészt ki tudnak zsarolni piac feletti árakat, másrészt ha véletlenül itt maradna az adó feletti haszon, vagy túl sok, akkor azt saját beszállítóikon keresztül kiviszik magas árakkal. Tehát gyakorlatilag mesterséges árképzés történik, piactól eltérő árképzés a külkereskedelemben, és ezzel a magyar hatóságok úgymond nem tudnak kezdeni semmit. Pedig én azt hiszem, hogy a Deutsche Steueramt, vagy az amerikai adóhatóság azért tudna az ilyesmikkel mit tenni, mert ott azért meglehetősen keményen veszik, ha valaki ily mértékben vétkezik az adók ellen: a kicsiket halálra gyötrik, 56
