Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Boros Imre
Boros Imre Sz. L. Zs.: Mi volt az oka ennek az eladósodásnak azon kívül, hogy nem jó eszközökre használták fel? B. I.: Sok mindent bele lehet magyarázni, meg valószínűleg bizonyos dolgokat bele sem kell magyarázni, de az egyszer biztos, hogy az egész ügy nem egy nemzeti érdekű ügyintézés volt. Hiszen, ha valaki számolt, ki is számolhatta, hogy ez az adósság nem azért kerül felvételre, hogy abból gyarapodjunk, tehát a kamatokat visszafizessük, és még maradjon is valami, hanem hogy folyamatosan veszteséget finanszírozunk. Ezek különféle oldalról keletkeztek. Egyrészt közismert, hogy mint Varsói Szerződés- meg KGST-tagország, Magyarországnak is be kellett különféle adakozásokba szállni, ezek különféle bilaterális klíringeken keresztül mentek, soha nem visszafizetéses alapon. Aztán, ahogy mondtam, rengeteg szakmai hiba is volt a Magyar Nemzeti Bankban, ami árfolyamveszteségekben nyilvánult meg, ezeknek az elleplezésére - ha Gyurcsány ezer trükkről beszélt az őszödi beszédben, itt legalább tízezerről lehetne szót ejteni. Sz. L. Zs.: Beszéljünk ezekről egy kicsit úgy, hogy a néző is megértse, mert ezek olyan tikok vagy nem ismert dolgok, amelyekre itt most valamennyire fényt deríthetünk. B. I.: Például a Magyar Nemzeti Bank volt a hitelfelvevő a magyar állam nevében, tehát National Bank of Hungary kibocsátások voltak. A MNB kezelte a devizatartalékokat, és rendre azt a politikát játszotta, hogy márka és svájci frank adósságokat csinál, a tartalékokat meg dollárban képzi és 1974-78-ban is - különösen ’78-at emelném ki, volt egy iszonyú dollár árfolyamromlás, aminek következtében a tartalékainkat a piac iszonyúan leértékelte, a tartozásainkat meg felértékelte. ’78-ban - érdekes módon, erre már határozottan emlékszem - Faluvégi Lajos volt a pénzügyminiszter, érzékelte mindezt, akkora volt, hogy már semmiféle könyvviteli trükkel nem lehetett elleplezni. Ha jól emlékszem, akkori mértékkel 20 milliárd forintnyi volt, hát akkori húszmilliárd azért húzós volt, s ezt szóvá tette, hogy ez azért mégsem korrekt... Valakik aztán meggyőzték, hogy az ő viselkedése nem korrekt, elhallgatott, miniszterelnök-helyettes lett, és a dolgok mentek tovább. De ’74-ben is volt egy ennél kisebb méretű árfolyamveszteség, és utána még többször, tudniillik az exportbevételeink dollárban jöttek, az importot viszont márkában meg svájci frankban, de főként márkában kellett kifizetni. Egyértelműen nagy veszteség volt, de nem történt semmi, ment a gépezet tovább. Ezek bizonyos értelemben tudott dolgok voltak: az akkori vezetés ha akarta, tudta, ha meg nem akarta, 55
