Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Boros Imre
Húsz év után Sz. L. Zs.: Mi volt az oka, mivel indokolták ezt a hitelfelvételt? B. I.: A hitelfelvételt azzal indokolták - emlékezetes, hogy az első olajsokk akkortájt, ’73-ban volt -, hogy ezeket a hiteleket majd beruházásokra fordítják, és a beruházásokkal az azóta is emlegetett magyar gazdasági szerkezetváltás olyan irányba fejlődik, hogy kevesebb energiát használunk fel, bla-bla-bla... Sz. L. Zs.: Nem volt ez reális gondolat? B. I.: A gondolat reális volt, de a kivitelezés ettől már meglehetősen eltért, tulajdonképpen szétfolytak ezek a pénzek. Valójában én devizaterületen voltam, az első másfél évet, doktori diplomával a kezemben úgy töltöttem, hogy a Nemzeti Bank különböző osztályait körbejártam kvázi gyakornokként, és azután kezdtem el dolgozni a devizakereskedelemben, tehát igyekeztem tudatosan megélni ezt a periódust. ’88-ban, amikor eljöttem onnét, készítettem még egy tanulmányt, ami azt célozta, hogy a ’74-től fölvett hitelek milyen mértékben hozhatók kapcsolatba azzal, hogy túlfogyasztottunk, mert akkor már volt ugye ilyen népmese, hogy az a baj, hogy mi túlfogyasztunk, mindig többet fogyasztunk, mint amit termelünk. Hát, kiderült, hogy a ’88-as állomány összesen 3-5%-át lehetett erre ráfogni, az összes többi az hitelkamatok halmozódása és az árfolyamveszteségekből tevődött ki az adósságállományból. Az akkor frissen felálló kormányzat magas rangú tisztviselői is látták ezt a dolgozatot, de különösebben nem keltette föl az érdeklődésüket. Sz. L. Zs.: Térjünk még kicsit vissza a hetvenes, nyolcvanas évekhez. Fekete János volt az, aki a Magyar Nemzeti Bankban ezt a devizagazdálkodást felügyelte, elnökhelyettesként. Milyen volt Fekete János mellett dolgozni, akinek a személye azért eléggé megosztja a magyar társadalmat? B. I.: Igen, talán az a helyes kifejezés, hogy ellentmondásos személyiség volt: részint rendkívüli képességekkel rendelkezett, nagyon jó meggyőző képessége volt, a szakma alapjait is tudta, több nyelven beszélt kiválóan, ugyanakkor összhatásában, úgy gondolom, az ő negatív tevékenysége rendkívüli, különösen az eladósodás kapcsán. O volt a szószólója, a pápája az eladósodásnak, és azt lehet mondani, ez Magyarország sorsát egészében meg is határozta. Magyarán szólva, azokat a kitűnő szakmai kvalitásokat, amikkel rendelkezett, és amiből a szakmai alapok tekintetében egyébként sokan tanultunk, azt összhatásában nem Magyarország érdekében fejtette ki. 54
