Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Lóránt Károly akik ehhez a koncepcióhoz a nevüket adták, amely koncepció a mai napig is uralkodik, és aminek eredménye Magyarország százmilliárd eurós adósság- állománya és fizetésképtelensége. Ez volt a két szemben álló koncepció, és ez volt a mai napig tartó harc a két koncepció között. * * * Az első részben Lóránt Károly elmesélte, miért keltek életre a ’68-as gazdasági reformok, hogyan torpantak meg azok a hetvenes évek elején, milyen volt ekkoriban az ország gazdasági helyzete, hogyan alakult az adósságspirál, milyen szerepet játszott ebben a Világbank, hogyan vált szinte uralkodóvá a neoliberális gazdaságpolitika, kik ennek a szekértolói, miért nem számolták fel a rendszerváltáskor a felhalmozott hitelállományt és miért nem kapott nagyobb teret a gazdaság a kerékasztal tárgyalásokon. Szabó László Zsolt: Egy fontos eleme volt még többek között a rendszerváltás gazdaságpolitikájának: a privatizáció. Többféle elképzelés alakult ki, hogy hogyan is kellene privatizálni. De hát ez végül is egyfajta módon ment végbe, úgy, hogy a magyar állami vagyon nagy része külföldi kézbe került. Miért így történt ez, és hogyan lehetett volna ezt másképpen csinálni? Lóránt Károly: Körbe kell nézni, hogyan csinálták mások. Hogy miért került nagy része külföldi kézbe, arra nem tudok könnyű választ adni, mert nem tudom alátámasztani a válaszomat dokumentumokkal: hogy ez volt az érdeke azoknak, akik privatizáltak. A biztosító társaságok még a rendszer- váltás előtt külföldi kézbe kerültek, voltak, akik meg akarták tartani őket, még bizonytalan politikai helyzet volt. Az úgynevezett elitnek volt egy politikai és egy gazdasági szárnya. Katonai szárnya szerencsére nem volt, de volt ez a kettő. A politikusok teremtették a helyzetet, a Parlamentben hozták a különböző törvényeket, az embereik pedig elfoglalták a gazdasági pozíciókat. És mihelyt helyzet adódott, akkor ők mozogtak. A bankokat kimentették külföldi kézbe, valamennyit. Ez azért lehetett, mert a bankokon keresztülfolyó pénz hatalmas mennyiségű sápot jelent, és senki nem akarta kockáztatni azt, hogy ne az ő kezébe kerüljön. Ott volt az a struktúra, amelyik éppen a hatalmat gyakorolta, ez a hetvenes-nyolcvanas évek második felétől alakult ki. Érdekes egy pillanatra visszanézni: állandóan támadták 155
