Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Húsz év után az ipari vezetőket. Nem tudtam elképzelni, miért. Jött mondjuk az Ipari Minisztériumból a Tervhivatalba egy koncepció, erre azt mondták, ez a Kapolyi hülyesége. Elgondolkodtam rajta, jó, hát ez a Kapolyi hülyesége, de akkor tegyünk rá egy másikat. De kiderült, itt nem arról van szó, hogy rosszabb ez a koncepció, és jobbat le lehet tenni, hanem arról, hogy ki határozza meg a gazdaságpolitikát és a történéseket. És nem az ipari vezetők, akiket félretettek. Teljesen más tenyészet volt az ipari vállalatvezetői réteg, mint ez a pénzügyi társaság. Mint amikor olajcseppet tesznek a vízre, úgy elvált a kettő egymástól. Saját kezükbe akarták kaparintani a hatalmat, ezt már utólag lehet látni, akkor az ember csak csodálkozott rajta, hogy hát ez miért így megy? És meg is kaparintották... A legbiztosabb módja ennek az volt, hogy kivitték a Magyar Köztársaság fennhatósága alól, külföldre. Mert ha külföldi kézben van, akkor már Magyarország, a magyar kormány, még ha új kormány jön is, amelyik történetesen magyar kézbe akarna valamit tartani, nem tud tenni semmit. Azt gondolom tehát, hogy ez a hatalmi érdek volt az egyik motiváció. Az indoklása az volt, hogy behozzuk, a külföldnek privatizáltunk, hogy szakmai befektetőket hozunk. Na és ez a szakmai befektető mit csinált? Leépítette a hazai termelést, behozta a saját termékét. Gyönyörűen kimutatható 2003-ig, ameddig a statisztika megkülönböztette az úgynevezett vámszabadterületi és a nem vámszabadterületi, tehát vámterületi külkereskedelmi forgalmat, hogy a vámszabad területeken lévő külföldi vállalatoknak az aktívuma nőtt, de a magyar vállalatok vámterületének - ameddig aztán még ezek magyarok voltak - rendkívüli mértékben növekedett a negatív külkereskedelmi egyenlege. 2003-ig 8 milliárd euróra halmozódott fel, vagyis ennyi volt, amit a magyar vállalatok külső és belső piacon elvesztettek. Ez volt tehát a rendszerváltás gazdasági hatása. E politikai vagy hatalmi szándék mögé, hogy maguknak akarják megkaparintani, és nem akarják átengedni az ellenfélnek, még hozzátenném a természetes emberi butaságot. Ezeknek az embereknek a jelentős része nem tudta, mit csinál. Szerintem itt a tudatlanság is komoly meghatározó tényező volt. Sz. L. Zs.: Ezzel szemben volt másik koncepció is, ezt a kisgazdák képviselték, hogy legyen reprivatizáció. Lett volna ennek esélye Magyarországon? Vagy volt a kárpótlás. Az mennyiben valósulhatott volna meg másképpen? Mert végül is ez részlegesen és kicsit kifacsarva jött létre... L. K.: Azt gondolom, hogy negyven év után a reprivatizáció nemigen működött. Induljunk ki a nemzeti érdekből. Mi a nemzeti érdek? Nemzeti érdek 156
