Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Húsz év után úgy gondolta, hogy nem. Amikor az országot gyakorlatilag megnyúzzák, mert gyakorlatilag az történik ezekkel a kamatokkal, akkor igenis lehetett volna azt mondani, hogy kérem szépen, eddig bírtuk, tovább nem bírjuk. Amerikában is, ugye ahol normális piacgazdaság van, nem azt csinálják, hogy egy csődbe jutott vállalatot lehetőleg még jobban tönkretesznek, hanem megpróbálják talpra állítani. Sz. L. Zs.: A rendszerváltás politikai kereteit a kerékasztal-tárgyalások elég jól körbehatárolták. Ezeken a kerékasztal-tárgyalásokon a gazdasági kérdésekről is szót ejtettek, de azért ez nem volt annyira előtérben. Ön a harmadik oldal tagjaként részt vett a tárgyalásokon. Miért nem tudott a gazdaság az őt megillető helyen szerepelni a kerékasztal-tárgyalások során? L. K.: Azért, mert akik a rendszerváltást végbevitték, azok elsősorban filozófusok, jogászok voltak, egyszerűen nem értettek hozzá, nem ismerték a jelentőségét, nem tudták, hogy ez hosszú távon mennyire határozza meg nemcsak a gazdaságot, hanem a politikai körülményeket is. Érdekesek voltak ezek a tárgyalások. A harmadik oldal, ahol én is voltam, méghozzá a Hazafias Népfront képviseletében, elég vegyes társaság volt. A harmadik oldalon volt a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, olyan erősen baloldali szervezetek, mint a Május 1. Társaság vagy a Münnich Ferenc Társaság, de hát mondjuk a legfőbb a Hazafias Népfront és a szakszervezetek voltak. Mi álltunk egyedül szemben az összes többivel. Valamennyi képviselte a neoliberális politikát, és mi álltunk ott, velük szemben, és próbáltunk vitatkozni. Na most, abból az időből nekem fennmaradt a garázsomban egy kis anyag, az a címe, hogy A válság okairól a harmadik tárgyalófél véleménye a politikai egyeztető tárgyalások 2/1-es munkabizottságában. Ez a javaslat nyilvánvalóan szöges ellentétben állt egy másik javaslattal, amit én szintén elhoztam, és a garázsomból nagy keservesen előkerítettem, kissé megpenészedve-összeázva. Ez a liberális megoldás volt, ami végül is érvényesült azóta is. Gyakorlatilag ez uralja a magyar közgazdasági életet, és akik szemben állnak, ezzel állnak szemben, és nem sokat tudtunk egyelőre csinálni. Kicsit Don Quijote-i harc ez, vettem is egy ilyen kisplasztikát magamnak, ott van az íróasztalomon - egy kis Don Quijote, ez jelképezi a magam harcát ebben a küzdelemben, a neoliberális gazdaságpolitika ellen. Egyébként akik kidolgozták ezt a koncepciót, a mai napig ismert helyeken ülő emberek, illetve hát ismertek voltak, Tardos Márton és Antall László már meghalt. Bauer Tamás, Juhász Pál, Kis János, Petschnig Mária Zita, Soós Károly Attila, Várhegyi Éva, Vértes András - voltak azok, 154
