Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Lóránt Károly nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy a korábban felvett hiteleket visszafizesse, és igazában az eredetileg nettó módon, tehát a ténylegesen bejött összegeket vissza is fizette, csak időközben a kamatok miatt mégse lehetett megállítani az eladósodást. Mert a kamatok nagyon magasra emelkedtek, és ennek következtében újabb és újabb hiteleket kellett felvenni a korábban felvett hitelek és a kamatok fizetéséhez. Ezért a nyolcvanas években végig feszült volt a külső mérleg. így érkeztünk el a rendszerváltáshoz. A rendszerváltáskor Magyarország bruttó adóssága 20 milliárd dollár volt, a nettó adósság 14 milliárd dollár. De ebből a 14 milliárd dollárból csak 1 milliárd volt a nettó forrásbevonás, az összes többi felhalmozódott kamat meg árveszteség. Ez azt jelentette, hogy mivel különböző valutákban vettük fel a pénzeket, az egészet dollárra átszámolva a végén veszteségek jelentkeztek, mert volt olyan valuta, amely felértékelődött a dollárhoz képest, mondjuk a jen. És nagyon sokan megkérdezik azóta is, vagy mondogatják, hogy hát mire használtuk azt a rengeteg hitelt? Hát semmire! Semmire. Arra, hogy a korábban felvett hiteleket fizessük, tehát nettó forrás- bevonás nem volt belőle. Fekete János ugyan időnként azt mondja, hogy ilyen, meg olyan célokra vettük fel. Ez igaz is volt olyan szempontból, hogy ezzel indokoltuk a felvételt. De utána, mikor befolyt az országba, gyakorlatilag arra használtuk, hogy a korábban felvett hitelekből fakadó követeléseket kielégítsük és fizessük vissza, mint ahogy most is megkérdezik, hogy mire használjuk fel a Világbanknak meg a Nemzetközi Valutaalapnak, meg az Európai Uniónak ezt a 25 milliárd eurós hitelét? Hát, semmi másra, mint arra, hogy az ország felhalmozódott 100 milliárd eurós bruttó tartozásából az esedékes részeket, részleteket és annak kamatait teljesítsük... Sz. L. Zs.: Nagyon hasonló a helyzet a nyolcvanas évek végéhez, hiszen most is reformláz van és akkor, a nyolcvanas évek végén is reformláz volt, hiszen egyre-másra születtek a tanulmányok, hogy hogyan is kéne a magyar gazdaságot helyrehozni. Milyen konkrét lépések történtek a nyolcvanas évek legvégén, épp a rendszerváltás előtti időszakban, ’87-88-ban? L. K.: Különböző reformokat vezettek be. A nyolcvanas évek reformjainak többségéről az a véleményem, hogy összevissza kapkodás volt, mindenki megvalósította az ötletét, igazából nem vitt előre egy sem. Grósz Károlyt annak idején meggyőzték, hogy az adóreform fogja megoldani az ország problémáit. Én annak idején ellene voltam, mert most lehet azt mondani, hogy ez az adóreform azért jó, mert tulajdonképpen illeszkedik az Európai Unió többi országának adórendszeréhez, és ennyiben pozitív... De egyébként ahhoz, ami az 151
