Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lóránt Károly
Húsz év után fel a hiteleket. Kádár megöregedett már, cserben hagyta a szimata, és belement a dologba. Persze három-négy év alatt kiderült, hogy nem lehet visszafizetni, mert közben ugye bejött az amerikai neoliberális politika, ami az égbe vitte a kamatlábakat, és adósságcsapdába kerültünk. Tehát a nyolcvanas évek elején gyakorlatilag Magyarország ugyanabban a helyzetben volt, mint most, a fizetés- képtelenség közvetlen közelében. És akkor elmentek Moszkvába és bejelentették, hogy most vagy belépnek a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba és onnan kapnak pénzeket, vagy az ország bejelenti a fizetésképtelenségét, majd az oroszok segítenek. Nos, az oroszok sem voltak abban a helyzetben, hogy segíteni tudtak volna, a végén vállat vontak, és azt mondták, hogy lépjünk be. Sz. L. Zs.: Éppen a mai helyzettel párhuzamos a dolog, tehát ismét a Valutaalap és a Világbank az, aki megsegít. L. K.: Igen, teljesen hasonló volt a helyzet, az ország teljesen a fizetésképtelenség közelébe került, beléptünk a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Sz. L. Zs.: Milyen feltételeket támasztott a Valutaalap és a Világbank Magyar- országgal szemben, és ennek aztán milyen hatásai lettek? L. K.: Ok akkor már a washingtoni konszenzus szellemében a neoliberális politikát erőltették mindenütt, nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahová kölcsönöket adtak. Bár eredetileg egyik intézményt sem arra a célra hozták létre, amit gyakorlatilag végül is megvalósított a nyolcvanas és kilencvenes évtizedben... Sz. L. Zs.: Mit jelent ez? L. K.: A neoliberális politika, a washingtoni konszenzus gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egyes országoknak liberalizálni kell a külkereskedelmét és a pénzügyi forgalmát, tehát a pénzpiacait és az árupiacait, és ezen túlmenően olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amelyik a költségvetési kiadásokat igyekszik lefaragni, illetve igyekszik egy árstabilitást biztosítani, de elsősorban a költségvetési kiadások lefaragása útján. Az állami tulajdont meg privatizálni kell, különösen az állami nagy ellátórendszereket, mint a nyugdíj, az egészségügy, közlekedés stb. Ezek voltak az alapvető feltételek. Sz. L. Zs.: Milyen következményei lettek ennek a világbanki hitelfelvételnek? L. K.: A világbanki hitelfelvétel tulajdonképpen csak az ország fizetésképtelenségének kialakulását akadályozta meg. A nyolcvanas években az ország igen 150
