Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lezsák Sándor
Lezsák Sándor Sz. L. Zs.: Önök között nagyon sok az író, költő, irodalomtörténész. Mi az oka, hogy a literátor értelmiség ennyire akarta ezt a változást? Hogy ennyire az élére állt ennek a mozgalomnak? L. S.: Ezer oka van ennek. Mondjuk egy orvos a társaival a kórházon belül, meg legfeljebb a szakmán belül tudott egymásról. Akkor is legfeljebb szakmai szinten és nem biztos, hogy a szakmai gondolkodással átjött az, hogy jobboldali szívgyógyász, baloldali szívgyógyász. Tehát nyilvánvaló, hogy más kapcsolati rendszer jött létre az írók között, hiszen olvasták egymást, tudtak egymás gondjairól, problémáiról, szellemi műhelyek jöttek létre, amelyekben szakmai és egyben nemcsak formai dolgokról vitáztak, hanem tartalmi kérdésekről is. És volt közöttük is egy kapcsolatrendszer, ami más területeken nehezebben jött létre. Talán ez az oka ennek. Másrészt az, hogy az író a lélek orvosa, érzékenyebb is, neki ez a hivatása. Az orvos tudott független módon gyógyítani, a legtöbb pedagógus tisztességgel becsukta az osztályterem ajtaját, és utána az ő felelőssége volt, mit épít föl, mit építkezik. Én például meg is tanítottam, hogy „56 leverését és Trianont Nyugatról kaptuk. Ez ugyan benne volt a tankönyvben is, de amikor a gyerekeknek megmutattam, hogy tulajdonképpen mi lett az országból, rögtön megszólaltak jó néhányan... Szóval próbáltuk ilyen technikákkal szemléletessé tenni akár Trianont, akár a két világháború közötti időszakot, akár a korábbi esztendőket is. Az 5. osztályt így építettem föl, teljesen természetes volt, hogy mikor hozzájutottam, a nyolcvanas években bizony bevittem az osztályba az ’56-os kazettákat. Amerikából küldték őket - és akkor bizony bekapcsoltam a kismagnómat és hallgattuk, hogy Nagy Imre beszél. Soha nem fordult elő, hogy a gyerek netán otthon árulkodott volna és aztán szaladt volna a rendőrségre - szerencsém is volt, nyilván. Tehát a pedagógusnak, ha nehezen is, de megvolt az a lehetősége, hogy a szakmáját, hivatását gyakorolja. * * * Az első részben Lezsák Sándor elmesélte, miért távozott 19 évesen Budapestről és lett képesítés nélküli tanító egy tanyasi iskolában, hogyan szervezett népművelőként Lakiteleken országos hírű irodalmi esteket, miként került kapcsolatba a népi-nemzeti ellenzékkel, hogyan szervezték meg 1987-ben a lakiteleki találkozót házának kertjében, miként jött létre a Magyar Demokrata Fórum mint mozgalom, majd párt és milyen szerepet játszott ebben az úgynevezett literátori értelmiség. 141
