Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lezsák Sándor
Húsz év után Szabó László Zsolt: Térjünk vissza egy kicsit Lakitelekhez, illetve Lakitelek következményéhez. A lakiteleki találkozó után az MDF elkezdett szerveződni, igen gyorsan. Alakultak a különböző vidéki szervezetek és a létszám is elég gyorsan megnőtt. Mégis, párttá csak később alakultak. Mi volt ennek az oka? Lezsák Sándor: Mert azt mondtuk, talán ’87 nyarán, amikor már elkezdtünk jobban gondolkodni, hogy fokozatosan. Tehát nem is gondolkodtunk pártban ’87 nyarán. Valamiért mozgósító erőteret szerettünk volna létrehozni. Ez lett a lakiteleki találkozó, amelyikből aztán megalakultak a különféle találkozók, a Jurta Színház három nagy fóruma segítségével egy olyan kapcsolati rendszer, kapcsolati tőke jött létre, amelyikkel nemhogy kellett, de muszáj volt valamit kezdeni. Ebből jött aztán az egyszerű felismerést, hogy többpártrendszert akarunk, több párt kell. Vállaljuk-e, vagy nem vállaljuk. Igazi nagy drámám volt a párttá alakulás folyamatában nagyon sok jó barátom véleménye, akik az országban áldozatkészséggel kockáztatva mellénk álltak és szervezték az MDF-et ’87-ben, ’88-ban. Nem tudtam megérttetni velük, hogy többpárti rendszerhez több párt kell, és most vagy mi, vagy akkor majd más... és nem biztos, hogy abban lesz köszönet. De ő például pedagógus akar lenni, az végre földdel akar foglalkozni, amaz végre bádogos akar lenni, emez végre orvos akar lenni - ő nem akar pártpolitikus lenni. Akkor ki lesz? És akkor jött a siserehad. De azért tulajdonképpen sok barátunk azóta már azt mondja, hogy akkor neki is vállalni kellett volna mondjuk Szegeden feladatot, mert, hát ami jött, nem az lett, amit szerettünk volna. Sz. L. Zs.: A párt első elnöke Bíró Zoltán lett, aki az MSZMP tagja volt korábban. Önnek mi a véleménye az úgynevezett reformkommunistákról? L. S.: Erről semmilyen véleményem sincs. Nincsenek reformkommunisták, én azt mondom. Mert megreformálni nem lehet. Még Bíró Zoltánt sem tartottam reformszocialistának vagy reformkommunistának, csak olyan embernek, aki bent volt a minisztériumban, segítette a lakiteleki találkozót, lett is ennek számára következménye. Ok megpróbálták belülről szétfeszíteni a pártot - nem sikerült, és akkor a kizárásuk már teljesen természetes volt. Az övét tisztességes életútnak tartom a párttagságával együtt, mert amikor már szembekerült a saját erkölcsi elveivel, értékeivel, értékrendszereivel, akkor kisodródott onnan. Egyiket kizárták, másik otthagyta. Különféle történetek vannak. Nem tudom, nem is tudtam így címkézni. Bíró Zoltán ma is az egyik meghatározó személyiség számomra, akinek politikai érzékenysége akkor is a 142
