Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Lezsák Sándor
Húsz év után válasz, hogy „azonnal jöjjön, alkalmazni tudom”. Elmentem Kecskemétre két bőrönddel, levágattam a hosszú hajamat, és mondták, oroszt kellene tanítani Agasegyházán. Kettes voltam oroszból... Bizony, eléggé keserves órákat éltem ott meg a kecskeméti járási művelődési osztály előszobájában, amikor jött egy megkeseredett ember, egy fura jelenség, megnézett magának, és azt mondta, hogy helyettesítenem kellene oroszt Lakiteleken. A sziklai tanyasi iskolában viszont üresedés lesz, ott taníthatok, és mellette Szegeden elvégzem a főiskolát. így kerültem Lakitelekre, ilyen véletlenül. Sz. L. Zs.: Hát, ez végül is véletlennek köszönhető. L. S.: Igen, igen. Sz. L. Zs.: És milyen élményeket szerzett ott, amiket aztán talán magával is vitt a későbbi sorsában? L. S.: Az igazi főiskolám, egyetemem a tanya volt. A tanyai környezet és Lakitelek, az ott élők. Nagyon sokat tanultam tőlük. Ott az emberek ismerték egymást, tudtak egymásról. Bár nem tanító voltam (az alsó tagozaton dolgozókra használják ezt a talán legszebb szót), a felső tagozatban tanítottam. Az egyik padsorban volt az ötödik osztály, a másik padsorban a hatodik. És volt, amikor minden tantárgyat egy teremben kellett tanítanom, és másik teremben pedig a hetediket és a nyolcadikat, szintén egy teremben. Képesítés nélkül. Azt hiszem, a pedagógiát valahogy ott tanultam meg. Talán volt valami érzékem is ehhez, és ma is nagy élmény a sziklai tanyai iskola. 5 tanévet töltöttem ott, aztán megszűnt az iskola, akkor kerültem be a lakiteleki általános iskolába. Közben Szegeden a tanárképző főiskolán magyar-történelem szakos diplomát szereztem. Sz. L. Zs.: Lakiteleken nemcsak tanított, hanem népművelő is volt az ottani művelődési házban. Már 20 évesen elkezdte ezt a munkát. L. S.: Hát igen, mikor odakerültem, 19 éves múltam, és két hét múlva volt egy színjátszó csoportom, mert akit helyettesítettem oroszból, annak volt egy csoportja, azt vettem át ideiglenesen, aztán véglegesen. Olyan kis közösség jött létre, ahol nagyon jól éreztem magam, és a külvilág igazán nem tört be, csak olykor éreztette, hogy ebből gond lehet, de azt hiszem, egy kicsit a hályogkovács módjára, talán éppen, mert nem volt bennem túlzott veszélytudat, felvidéki meg erdélyi esteket szerveztem, és mindjárt rácsodálkoztak Kecskemétről, hogy Pestről jött, mit is akar ez itt kint, Lakiteleken... 136
