Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Húsz év után volt ezekben az években, hogy valójában nem a Szolidaritás, nem Lech Walesáéi; vesztették el a mérkőzést, hanem a kommunizmus, konkrétan a Lengyel Egyesült Munkáspárt szenvedett stratégiai vereséget, és csak az volt a kérdés, mikor ütközik a rendszer a falnak. Summa summarum: mi már nem láttuk lehetségesnek azt, hogy belülről változtassunk. Egy-két évvel idősebb egyetemista társaink, olykor a barátaink (sosem tagadtuk meg őket) még abban az életkorban ott voltak, hogy az utolsó pillanatban elcsípték a párttagságot. Elnézést, ha kicsit ironizálok. Sokan közülük tényleg őszinte, jó szándékkal léptek be fiatalon az MSZMP-be, mert úgy gondolták, a rendszer tartalékai még elégségesek arra, hogy a mi életünket ennek a jegyében éljük le, viszont, ha nem próbálnak meg belülről változtatni, kívülről ez nem lehetséges. Szerencsénkre és pláne a nálunknál is fiatalabbak szerencséjére mi már egy olyan korba eszméltünk és tudtuk összerakni a fejünkben a magunk életstratégiáját, hogy abban ilyesmi már nem jött, nem jöhetett számításba. Morális kiindulópont lett, hogy mi úgymond belülről változtassunk. Sz. L. Zs.: Említette, hogy 1985-ben az akkori szakkollégiumok tartottak egy találkozót Szarvason. Milyen stratégiát fogalmaztak ott meg az elkövetkező évekre önmaguk számára? K. L.: Engedély nélkül, mindenféle felsőbb jóváhagyás, kontroll, cenzúra nélkül jött ott össze körülbelül 200 fiatal egyetemista meg fiatal diplomás az ország különböző helyeiről, és olyan témákat feszegettek, feszegettünk, amelyek akkor a hivatalos propagandában tabunak számítottak: amik nem létező problémák voltak, például a szegénység, meg ugye „a szocializmus ezt megoldotta”. A határon túli magyarok ügyeiről éppúgy nem volt szabad beszélnünk, mint környezetvédelmi ügyekről. Bős-Nagymaros volt akkor az a konkrét téma, ami köré szerveződni kezdtek a környezetvédelmi mozgalmi csoportok. Gazdasági-technológiai elmaradottságunkat sem nagyon lehetett felemlegetni, és akkor kezdett végképp a nyilvánosság legális keretei közé beszivárogni az önszerveződés, a demokrácia kérdése, témája. Ennek a tábornak az egyik nagyon fontos üzenete az volt, hogy van egy fiatal nemzedék, amely tudatosan készül a jövőre. Látja, hogy elkerülhetetlen az, hogy koránál fogva beleérjen abba a helyzetbe, hogy választania kell. Elvonul-e a saját maga kis privát szférájába és nem foglalkozik a társadalommal, megmarad diplomás szakmunkásnak. Vagy vállalja az értelmiségi szerepet, ebből viszont az is következik, hogy meg kell próbálnia alakítani azt a társadalmi valóságot, amelyikbe belecsöppen és elkerülhetetlen (biológia adottságaiból fakadóan), 124
