Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kiss Gy. Csaba
Húsz év után Sz. L. Zs.: És már itt is vagyunk ’87-nél, a lakiteleki sátor fölállításánál, illetve a lakiteleki találkozónál, amelyen Ön is részt vett, sőt a lakiteleki nyilatkozat egyik megfogalmazója volt. Hogyan jött létre, hogyan emlékszik erre a találkozóra? K. Gy. Cs Előtte hadd mondjak annyit, hogy nagyon fontos volt az életemben az írószövetségi kongresszus ’86 novemberében... Az volt az első alkalom, amikor úgy gondoltam, hogy most már nem lehet halogatni. Ugyanis 1986 nyarán betiltották a Tiszatáj című folyóiratot, ami nekünk szellemi otthonunk volt közel két évtizedig. Az egyik legfontosabb orgánum volt, lapszámokat terveztünk, nagyon szép dolgokat csináltunk együtt. Akkor azt mondtuk, hogy aláírásgyűjtést kell szervezni. Ebben nem volt egyöntetű a vélemény. Én azt mondtam, hogy nem lesz aláírás, de akik nagyon komolyan vették, le is bonyolították az aláírásgyűjtést. Bíró Zoltán volt és Nagy Gáspár, aki kikérte a rá vonatkozó anyagokat az állambiztonsági íratok levéltárából - büszke vagyok, hogy a mi aláírásgyűjtési akciónkról nincs igazából belső jelentés. Tehát a mi kis konspirációnk nagyon jól működött. Fölolvastam a tiltakozást az írószövetség közgyűlésén, és ez elég nagy visszhangot keltett. Berecz elvtárs azt mondta, Albert Gábor meg Kiss Gy. Csaba nem párbeszédképes, nem alkalmasak a párbeszédre. Hát én Berecz elvtársat nem tartanám ma sem alkalmasnak a párbeszédre.... De hát, ez az én véleményem. Kicsit az is benne volt Lakitelek előzményében, hogy sikerült teljes kommunikációs blokádot teremteni az írószövetség körül. Hiszen a lakiteleki találkozó szervezői - aláhúznám, hogy heten és nem kilencen - az irodalom világához kapcsolódtak. Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula és Bíró Zoltán, utóbbi úgy is mint volt minisztériumi főosztályvezető, hihetetlen partizán munkát folytatott. Ezt valóban csak annak lehetett nevezni, azt az elszántságot, bátorságot, az Aczél-féle kultúrpolitika fontos szálait keresztülvágni... Ha nem is volt teljes siker, de sok sikere volt. Ennek a társaságnak volt egy irodalmi háttere, és már világos volt ’87 tavaszán, hogy ezeket az embereket szeretnénk ösz- szehívni. Először egy szűk körről, 30-40 emberről volt szó, azokról, akiknek az értékei és a politikai taktikáról vallott véleménye hasonló volt a mienkéhez. Két embernek volt igaza a politikai irány tekintetében Bíró Zoltánnak, a szervezéstechnikai, praktikus részében pedig Lezsák Sándornak. Volt egy nagymarosi megbeszélés Für Lajos házában, ott született meg a név ötlete. A fórum elnevezést én javasoltam, ami teljes mértékben véletlen volt. Előtte Rómában jártam, és nagy hatással volt rám a Forum Romanum. Akkor már a második órája vitatkoztunk, hogy mi legyen a név, tömörülés, mozgalom, 112
