Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kiss Gy. Csaba
Kiss Gy. Csaba szervezet, amely beleérti a nemzeti kultúrába a határon túli magyarságot is, és mindenféle ellenőrzés nélkül hozza meg a döntéseit. Ezt hihetetlenül nehezen fogadták el, az Alapítvány mint jogi intézmény nem is létezett a kommunista korban, egyáltalán: nagyon-nagyon sok fejtörést okozott a hatalom képviselőinek, de végül aztán engedélyezték. Akkor is meg-megpróbáltak beleszólni a munkába, befolyást gyakorolni, de hát ebben nagyon következetesek voltunk, sőt még az első kérelmekben szerepelt is a szocializmus szó. Ezt aztán egy idő után már kihagytuk a tájékoztató levélből. Ez is bántotta őket. Mondták: a szocializmus maguk szerint mit jelent? Senki nem tudta, mit jelent. Illetve hát ők valahogy értelmezték ennek a valóságot, de az igazi valósághoz ennek nem volt köze. Sz. L, Zs.: '86-ban létrejött a Magyarságkutató Intézet, amelynek Ön is tudományos kutatója lett. Mi hozta létre ezt az intézetet? És milyen munka folyt itt? K. Gy. Cs.: Ennek a létrejötte is tulajdonképpen ehhez az értelmiségi tiltakozó ellenálláshoz kapcsolódik. Három követelés volt. Az egyik, hogy létre kell hozni egy tudományos intézményt, amelyik a határon túli magyarság kutatásával foglalkozik, a másik, hogy engedélyezzék a Bethlen Gábor Alapítványt, a harmadik pedig hogy - ezt akkor még nem így mondtuk - engedélyezzék a független, Hitel című lapot. A kommunista hatalomnak egy hihetetlenül jól működő ideológiai propagandavezetője volt Aczél György személyében, aki időről időre a titkosszolgálatokat is felügyelte. Érdekes, a kapcsolat mennyire fontos - arról majd külön szeretnék beszélni - és a kultúra is. Mindig azt csinálták, hogy egy kicsit engedtek, aztán szorítottak - most nem mondták, hogy ilyen intézetre nincs szükség. Mert akkor már nagyon kemény volt a romániai magyarság helyzete. Ugy-ahogy, valamilyen módon beleegyeztek, persze nekik garancia kellett, mindig személyekkel garantáltak ügyeket. Tehát az, aki kötődik, aki függő az udvartól, a központtól. Ez Juhász Gyula történész volt, aki az igazgatónk lett. Mint igazgatóról csak pozitívan nyilatkozhatom, és vele a Bethlen Gábor Alapítványt is engedélyezték. És delegálták Juhász Gyulát a kuratóriumba, azt is nagyon becsületesen vállalta. A Hitelt persze nem, de az egy kicsit későbbi történet. Én odakerültem mint irodalomtörténész, a határon túli magyar irodalmakkal foglalkoztam. 1986. január elsejétől dolgoztam ott elég hosszú ideig, és valóban elkezdődött a magyar kisebbségek kutatása. Magyarországnak évtizedes hiányt kellett pótolni. Nagyon komoly munkák kezdődtek, a munkánk színvonala viszont nem volt egyenletes. Én az évkönyvet szerkesztettem, öröm volt, hogy ez a munka egyáltalán elkezdődhetett. 111
