Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kiss Gy. Csaba
Húsz év után a munkahelyről való eltávolításnak... Figyelték, zaklatták őket, nagyon kicsinyes módon sokszor például azért, mert valaki mondjuk ’80-81-ben többszörjárt Lengyelországban... Emiatt behívták a rendőrségre, meg elvették az útlevelét. Ezekről az esetekről nem is tudunk, mert ezek kisemberek voltak, nekik egészen másképp lehetett mozogni. Nyilvánvalóan annak az illegális tevékenységet folytató szűk konspirációs körnek a ténykedését illetően nem lehet összehasonlítani Lengyelországot és Magyarországot. Lengyelországban már 1978-ban tényleg nagyon széles körű volt az illegális tevékenység. Például egy krakkói vendéglőben, ahol egy kedves kolléganővel, egy szerkesztővel ebédeltünk, ő kicsit az asztal alatt, de nem is annyira rejtegetve, kitett egy könyvet, ezt olvassam el. Ez egy úgynevezett független kiadvány volt. (A lengyelek nem használták azt a kifejezést, hogy szamizdat, ez egy orosz szó, ők azt mondták, hogy cenzúramentes vagy független.) Szóval egészen más hozzáállás volt Lengyelországban. Úgy gondoltam, Magyarországon ezeket a réseket - a fórumokat és intézményeket és lehetőségeket - kell kihasználni, és természetesen rá kell szorítani a hatalmat arra, hogy engedjen. Ebben nekem nagy tanulóiskola volt a Bethlen Gábor Alapítvány. 1979 karácsonyán kezdődött a szervezés, és csak 1985-ben engedélyezte a hatalom. Sz. L. Zs.: Ennek Ön a titkára volt. K. Gy. Cs.: Sőt, azt hiszem, talán egy évig én voltam ennek a szóvivője, nem is tudom mi volt a titulusom... Nagyon nagy nevek, Illyés Gyulától kezdve, Németh László feleségéig, Kodály Zoltánná, Csoóri Sándor voltak az alapítók. Érdekes történet volt, amikor a Kárpátiába összehívtuk a társaságot. Tudtuk, hogy belügyes megfigyelők lesznek, meg lehallgatás is lesz, de össze kell hívni mindenkit Mészöly Miklóstól kezdve Bodnár Györgyig és a művészekig, de volt ott orvos és professzor és mások. De az mégis visszafordíthatatlan tény volt már, hogy egy teljesen független alapon szerveződött társaság valahol összejött. És nem lehetett rá azt mondani, hogy illegális. Nem is mondta rá senki... Sz. L. Zs.: Milyen célt tűzött ki maga elé a Bethlen Alapítvány? És mit ért el ezekből? K. Gy. Cs .: A Bethlen Alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy függetlenül, és mégis legálisan működjön. Tehát a lehetetlenséggel határos módon, a kör négyszögesítése. Mert a kommunista rendszerben a totális ellenőrzés azt is jelenti, hogy a kulturális, tudományos, művészeti életnek a teljesítményeit a saját maga értékei szerint honorálja, így ad ki díjakat. Célunk volt, hogy legyen egy másik 110
