Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Horváth Béla
Horváth Béla nagyon erősen az úgynevezett népi-nemzeti vonalat szerették volna háttérbe szorítani. A frakción belül, a párton belül tehát ilyen értelemben Für Lajos mint alapító atya nemkívánatos volt. Boross Péterről a liberális baloldali sajtó akkor naponta leírta, hogy horthysta, szélsőjobboldali - minden negatívumot, amit a XX. századi magyar politológia szótára tartalmazott, azt rákenték... így tehát Szabó Iván volt a vezéralak, és meg kell mondani, mind a kormányban, mind a képviselőcsoportban kevésbé szimpatikus... O is úgynevezett liberális volt. Olyan agresszívan akarták, hogy ő legyen a befutó, hogy ez szinte visszatetszést szült. Az első szavazási fordulóban végül Szabó Iván és Boross Péter maradt. Ok kapták a legtöbb szavazatot, mert úgy érezték a képviselők, hogy Boross Péterben egy csöppnyivel több szakmaiság, rátermettség, határozottság van, mint Für Lajosban, akit mindenki nagyon szeretett, ráadásul kiváló szónok volt - azt hiszem, a rendszer- változás egyik legnagyobb politikai szónoka -, rendkívül művelt, idézetekkel fűszerezett beszédeket tartott papír nélkül, de úgy mindenki érezte, hogy talán egy szakmailag hivatalnokinak nevezhető feladatra Boross Péter lesz a megfelelőbb. És akkor következett a második forduló. Ez egy ilyen éjszakai hosszú nagygyűlés volt, szünetekkel, lobbizásokkal, lelki gyúrásokkal, ide szavazz, oda szavazz - végül Boross Péter lett a miniszterelnök, aki ... hát, nem váltotta be a fiatal képviselők reményeit. Sz. L. Zs.: 1994-ben elég megdöbbentő vereséget szenvedett az MDF, különösen a négy évvel korábbi eredményéhez képest. Mi minden összegeződött ebben a vereségben? H. B.: Egy pillanatra még visszatérnék Boross Péter személyére. Ott mindnyájan azt vártuk, és ő ezt ígérte is, hogy ő új lendületet ad az MDF kormányzásnak, személycseréket ígért, mert sajnos az előző 3 évben néhány miniszter elkopott. De nem volt és nem is lett igazán népszerű a közvélemény előtt, vagy talán nem is tudott fölnőni a saját feladatához, és megdöbbenve láttuk, hogy semmi sem változott, minden ugyanúgy ment tovább. Boross Péter nem tudott vérátömlesztést végrehajtani, a személycserék is elmaradtak. Vergődés, sodródás volt az a hat-hét hónap, és belefutottunk ebbe a fatális vereségbe. Azért a nagypolitika is közrejátszott, egy diktatúrát kellett leváltani, és szemmel látható, hogy ilyen demokratikus játékszabályokkal, ezt nem lehet megoldani. Megjelent egy nagyon érdekes könyv a kisgazda Nagy Ferenc miniszterelnökről, aki a ’45 utáni időszakban működött, és ahogy átolvastam a könyvet, szinte átéltem, hogy azok a ’45, ’46, ’47-es esztendők szinte megismétlődtek 1990 101
