Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Horváth Béla
Húsz év után és ’94 között. Ugyanúgy, ahogy a média ellenünk dolgozott, a külső politikai erők, a Valutaalap itt volt a nyakunkon. A Világbank követelte a népszerűtlen intézkedéseket, de volt egy rendkívül erős baloldali posztkádárista MSZMP- és káderállam, majd fojtogatta az MDF-kormányt - tehát ugyanabban a vergődésben voltunk. Természetesen a jobboldalban is voltak hiányosságok, hibák, ahogy említettem. A kárpótlás végrehajtása, a privatizációs botránysorozatok nem szolgálták az MDF jövőjét. Sz. L. Zs.: Kisgazda politikust említett. Ön is kisgazda politikus lett. 1994 végén csatlakozott a párthoz. Miért tette ezt? H. B.: Mint említettem, a ’94-es választási vereség után bizonyos személyek, az úgynevezett liberálisok, megboldogult szegény Szabó Iván és baráti köre olyan erőteljesen próbálta az MDF-et átformálni és más irányba vinni, hogy megkezdődött a kiszorítósdi a párton belül. Csak érdekességképpen említem, hogy azon a nyáron volt egy elnökválasztás a Közgázon. Engem is több vidéki szervezet jelölt az országos elnökségbe. Olyan módszereket alkalmaztak, hogy nem engedtek be az ülésre... Ott voltak a sajtó munkatársai is. És egyszerűen nem voltak hajlandók. Kirekesztettek. Miközben már ment bent a teremben a kampányolás, minden jelölteknek volt egy nagy kartondoboza, abba lehetett bedobni a jelöléseket. Boross Péter volt miniszterelnök úr széttárta a kezét, hogy nem tehet semmit. O sem tud mit csinálni. Érdekes adalék, hogy azért micsoda iszonyú erők dolgoztak ott, az MDF-en belül az MDF szétverésére. Aztán teljesen úgy éreztem, hogy rossz irányba indul el az MDF. Megírtam a kilépési nyilatkozatomat - úgy fogalmaztam, nem én hagytam el az MDF-et, az MDF lépett ki belőlem. Torgyán Józseftől kaptam egy megkeresést. Sokáig gondolkodtam rajta. Kerestem azt a politikai formációt, amely valóban ezt a nemzeti vonalat próbálja markánsan vinni. Senki nem vádolhat meg politikai karrierizmussal, akkor a Kisgazdapárt egy 5 százalékos törpepárt volt, tehát nem lehet azt mondani, hogy beléptem a készbe, a jóba vagy a biztos jövőbe. Ott láttam lehetőséget, ott láttam azokat a politikai célkitűzéseket, amelyekkel azonosulni tudtam. Én végig, mindig is jobboldali voltam - jobboldalon kezdtem, a jobboldalon maradtam, tehát mindig ezt a nemzeti vonalat képviseltem. Beléptem és talán mindenfajta nagyképűség nélkül állíthatom, igen jelentős munkám volt abban, hogy 1998- ban a Kisgazdapárt olyan remek eredményt ért el, és döntő szerepem volt abban, hogy létrejött végül is az a koalíció. Mert másképp, más formációban is fölállhatott volna a kormány 1998-ban... 102
