Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
délvidéki magyarság legfőbb ismérve a szorongás, a félelem, az arcnélküliség, a rendkívül nagyfokú alkalmazkodási készség, az önmaga vállalásától való félelem. Ráadásul e magyarság körében „strukturális aránytalanságok jöttek létre, társadalmi rétegeződésében negatív változások jelentkeztek. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan csökkent a közép- és magasan kvalifikált emberek aránya. (...) ez óhatatlanul oda vezetett, hogy szellemi életünk fokozatosan beszűkült, kisebbségi kultúránk megcsonkult. (...) az irodalom nem merte olyan formában fölvállalni ennek az etnikumnak a gondjait, mint ahogyan azt talán várni lehetett volna. (...) e téren kisebbségi komplexusban szenvedtek azok is, akik a nemzetiségi intézményekben fontos szerepkörhöz jutottak. Tény, hogy az alkotók megérezték a cenzúra működését”. Ugyanakkor - igen lényeges megállapítás 1989 végén, 1990 elején! - „az emberek választ várnak az őket nyugtalanító kérdésekre. Ha mi nem írunk ezekről a kérdésekről, akkor a válaszokat más forrásokból szerzik be, s így más befolyásolja tudatukat, holott ez a feladat ránk várna. Nekünk, akik itt élünk és itt akarunk boldogulni, nekünk kell egy modem etnikai tudatot, egy adekvát helyzettudatot kialakítani”. Elérkeztünk a feladatmegjelölésig, a program legelső, egyszerűségében is lenyűgözően tiszta és meghatóan szép megfogalmazásáig. Ez a meghatározás, a teendők ezen kijelölése a VMDK egyik első emberétől - a figyelmes újságolvasó észrevehette - jóval több volt, mint egy lélektani szakember jókor „tálalt”, analízisbe burkolt tanácsadása, vagy akár egy pszichológiai elemezésből kiszűrhető társadalmi cselekvési program meghatározása. Az idők szavának és egy nemzeti közösség talpraállásának kezdetét jelző kürtszónak alighanem egyszerre fölfogható, hiszen nem is nagyon burkoltan ki is mondatik az interjúban, hogy „helyzet van”, vagyis tetteket parancsoló történelmi idők szültek rendkívüli szituációt: „most először történt meg, hogy kisebbségünk néhány megbecsült és lelkiismeretes értelmiségi embere végre leült és megpróbált számot vetni a helyzettel, s a számvetés során arra a megállapításra jutott, hogy a korábbi magatartás a továbbiakban nem célszerű. Valahol meg kell találni a helyünket ebben az átDélvidéki rendszer, magvar váltás____________________________________ 38
