Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

________________________________________________A hajnal első sugarai

formálódó társadalmi közösségben”. És Hódi itt tér ki a közvetlenül aktuális, a VMDK összmagyar szempontból is életfontosságú létrejöttét mintegy kollektive megindokoló akcióra is: „A spontán jelentkező aláírásgyűjtés (...) jelzi azt a hatalmas cselekvési energiát, amely felhalmozódott az elmúlt évtizedek során. A gondolatnak ez a szerintem körültekintő artikulálódása jelzi, hogy ez az etnikum a felnőtté válás küszöbére ért."

Kimondatott hát. Ezt a históriai érvényű kijelentést alighanem a délvidéki magyar rendszerváltás (egyik) kulcsmondatának is tekinthetjük. Egy elszakított nemzetrész igenis - mint minden élő szervezet - a fejlődőképesség oldaláról is vizsgálandó és ebben a folyamatban a délvidéki magyarság legújabbkori történetének kétségtelenül egyik meghatározó fordulópontjához ért. „Ennek tekintem - következtet Hódi Sándor - a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Kezdeményező Bizottságának azon lépését, hogy egy érdekképviseleti szerv létrehozását szorgalmazza, amely közvetítő szerepet tudna vállalni a kisebbség és a legitim társadalmi szervezetek között”. És a végső konklúzió, mely bizonyítja egyben a szerző rendkívüli politikai éleslátását és áttekintő képességét éppúgy, mint az adott helyzet nem mindennapi módon adott „világtörténelmi ziccer” mivoltát: „Európában ma már senki sem hihet abban, hogy egy népességet tartósan némaságra lehet kényszeríteni. Bizonyítja ezt az a lélektani csoda, ami manapság a közép- és kelet-európai emberekkel történik. A változás elkerülhetetlenül megjelenik nálunk is (...) a felszabaduló hatalmas cselekvési energiákat kellene bekapcsolni társadalmunk demokratizálódási folyamatába.”

Persze minden születés gyötrelmekkel jár: a délvidéki magyarság 1989- ig tartó kálváriája során olyan maradandó sérüléseket szenvedett, hogy azok mélyebb megértése és „kibeszélése” nélkül még az óriási történelmi esély sem kecsegtethet sok reménnyel. Hódi Sándor az elmúlt évtizedeket áttekintve több más írásában erre is felhívja a figyelmet. Mindezeket „ismerte- tőleg” azért is fígyelmbe kell vennünk, hogy pontosan megértsük nemcsak az 1989-90-ig és az azt követő néhány évben, de az 1994 óta, sajnos máig folyamatos aláhullás során történteket is...

39