Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Ságokkal bíró - nagy purparlé, valamint az ún. Vicei-ügynek addig leginkább szőnyeg alá söpört traumája - az ún. „rejtett magyar irredentizmus” és az ezzel szorosan összefüggő „hungarológia-kérdés” problematikája. Mindkettő a délvidéki magyar rendszerváltásnak és a kilencvenes évek első felében történteknek legfontosabb, máig szinte teljes homályban maradt eredői közé tartozik. Még januárban - egész pontosan 1989. január 21-én - szokatlanul nagy botrányt kiváltó írás lát napvilágot a Magyar Szóban. Kis vajdasági pornográfia a cikk címe, de jókorát téved az, aki holmi csintalan-erotikus tartalmakat vél rejtőzni Hornyik Miklós írásának címe mögött. Könyörtelen, ironikus, látszólag könnyedebb hangvételében is hallatlanul keserű, pontos és átfogó számvetés ez a titói-kommunista hatalom magyarságot pusztító délvidéki (ekkoriban még - kötelező szóhasználattal - „vajdasági”) működésének egészével: „most, amikor szólhatunk (...) ki kell mondanunk azt is: nemcsak az elmúlt öt évben éltünk a megfélemlítés légkörében. Egész szellemi életünket, Vajdaság egész művelődési életét néhány hatalmaskodó bürokrata irányította (...) az elmúlt évek a szellemi elsivárosodás, a politikai elnémulás és a látszatirodalmi létezésmód jegyében teltek el. Ügyeletes kádereink minden energiájukat káderpolitikai sakkhúzásokra pazarolták: abból a jól ismert sztálini elvből indultak ki, hogy a 'problémákat' csak káderek oldhatják meg, tehát mindennél fontosabb az igazhitű káderek megfelelő pozíciókba juttatása. Ennek érdekében jegyzőkönyveket hamisítottak, pályázatokat semmisítettek meg, törvényt szegtek s nyomást gyakoroltak szervekre, szervezetekre, bíróságokra és magánszemélyekre egyaránt. A 'megfelelő erkölcsi-politikai magatartás' - egyébként alkotmányellenes - követelménye züllesztette arra a szintre a vajdasági sajtót, ahol ma van, süllyesztette oda a vajdasági intézményeket, ahol most tengődnek. Éber tekintetű kádereink tudták, hogy mindenekelőtt a gócot kell felszámolni: azokat a szellemi műhelyeket, ahol a különvélemények hirdetői csoportokba verődnek.” és Hornyik ezután felsorol nem egy és nem két ilyen műhelyt, szerkesztőséget és alkotókört, művelődési egyesületet és színkört, majd több Délvidéki rendszer, magvar váltás____________________________________ 30
