Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

Délvidéki rendszer, magvar váltás____________________________________

minden ott élő magyar közvetett vagy közvetlen fogalmat alkothatott - tökéletesen behálózta a Délvidék minden magyarlakta helységét (is), és nem túlzás azt állítani, hogy mindenkiről minden lényegeset tudott. Vicéi esete jelképes is, tünetértékű is: a konkrét történések mellett az is, ahogyan egészen a világtörténelmi fejlemények kiteljesedéséig és e korszakos fejlemények helyi következményeként a nyilvánosság elkerülhetetlen megjelenéséig tökéletesen ismeretlen, titokban maradhatott a Tito Jugoszláviájának kultuszával száz százalékosan beetetett nyugati (és magyarországi!) közvélemény előtt nem egy és nem két súlyos, a jugoszláv ÁVÓ által elkövetett bűn.

Mert bár a Hornyik Miklós által leírtakra rímelve és a védekezés egyedüli hatékony lehetőséget megcsillantva - mégis hiába írhatta számos börtönlevelének egyikében Vicéi: „Börtönlakóként minden mértékű exhibicionizmust bevallók. Amikor a személyautó hátsó ülésén utaztattak a vizsgáló- bíróhoz, a szemafor vöröse előtt vesztegelve, a véletlenül a szemembe mé- lyedő diáklányoknak szemérmetlenül felmutattam a csuklómon csillogó bilincset. (...) A bűnről biztosan tudjuk, hogy titokban akar maradni (...) A titkosság sokszor nem csupán a kis formátumú bűnözők életeleme, hanem a sötét, ártó, diktatórikus államhatalomé is. A suttyomban elkövetett jogtip- rás nem vált ki ellenkezést. A homályos indokú elítéltetés pár szavas újsághíre vagy teljes agyonhallgatása lehetővé teszi a bűn burjánzását és újratermelését. Ki tud ma a Hídban egykor verseket publikáló horgosi H. Z. kétévi raboskodásáról, amikor az újság meg sem írta?! És egyetlen sor sem jelent meg a '77 februárjában zárult 'színpados' per börtönítéleteiről. 'Forduljak-e kegyelemért az elnökhöz?' - kérdezte akkor anyám a beszélőn. 'Ugyan! - hárítottam el. Mit várhatnánk attól, akinek rövidke újévi szózatában jóformán csak arra volt gondja, hogy köszönetét mondjon az állambiztonsági szolgálatnak? Éppen ezért, ha egy rendőrségi kihallgatás végén titoktartásra kémek, válaszoljunk akármit, de magunkban épp az ellenkezőjét fogadjuk meg: kürtöljük azonnal világgá, mi történt, hogyan bántak velünk!...”

26