Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

„Öljétek meg Hódit!”

magyarság szervezett politikai ellenállása s ennek az ellenállásnak a nemzetközi támogatottsága erre őket rákényszeríti.” És ha így lenne is, akkor mi van, kérdezhetnénk ábrándosán, de - hihetetlen - egy magyar érdekvédelmi szervezet elnöke szerint Hódi azt is állítja, hogy „nincs szükség dialógusra”, sőt az együtt élő népek politikai együttműködésére sem, azon felül, hogy - mint állította - képes volt meglopni saját véreinek szervezetét is. Ágoston a Magyar Szónak adott, március 24-én, tehát még a zentai autodafé előtt megjelent interjúban már nyilvánosan is - Szerbiában tényleg bőven feljelentésszámba menő módon - határmódosítási törekvésekkel, irredentizmussal vádolja meg Hódit.

Itt akár meg is állhatunk egy kósza pillanatra. A dolog, az egész jelenség: alighanem több mint őrület. Olyan képtelen abszurd, amihez képest minden ilyesféle dráma vagy filozófia gyermekded játszadozás csupán. Ha egy, már ekkoriban is több mint hét évtizede szétszabdalt, egyharmadára csonkított országba kényszerített nemzet egyik elszakított területrészének fiai között az képezheti vita - sőt, csúnya konfliktus - tárgyát, hogy az egyik szerint a másik - ráadásul csak titkon, esetleg nem is bizonyíthatóan! - vissza szeretne kerülni oda, ahonnan származik, saját nemzeti közösségéhez szeretne tartozni, nemzettársa pedig ezt nemhogy természetesnek, de egyenesen kárhoztatandónak tartja - a végromlás kezdete. És ha ráadásul ezt még a nyilvánosság elé tárva, az idegen megszálló közegben közzé is teszi, elítélve a másikat azért, ami neki - akárcsak közülük bárki másnak: mindenkinek - elemi adottságnak, a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie: elképzelhetetlen, szinte felfoghatatlan abszurditás, elmebaj. Ha egy közösség az identitásvesztésben idáig elér, ha a törvényileg legalizált nemzetárulás, nemzetidegenség, a saját fajta ellen elkövetett nyílt, leplezetlen árulást számít elfogadott követelménynek, mi több, dicsérendő, „állampolgári hűséget”, „európai szemléletmódot” bizonyító alapállásnak: hihetetlen, döbbenetes, minősíthetelen. Ennél mélyebbre röpke háromnegyed száz évnyi idő alatt nemigen lehet jutni.

187