Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Délvidéki rendszer, magyar váltás Ha a Ti végváratok belső bajok miatt esik el, szabad lesz a vásár az ellenségeinknek. De ezt talán mondanom is fölösleges, úgyis tudjátok. Entz Gézáéknál tegnap beszéltünk Durayval, aki ugyanezt gondolja. Ő Zürichből holnap indul Párizsba, s ha el tud érni Benneteket, szeretne szót váltani Veletek. Március 2 7-ig ijesztően kevés időnk van, de ha úgy gondoljátok: csütörtökön reggel, délelőtt Szegeden is találkozhatnánk. Nagyon kérlek mindkettőtöket, ne sajnáljunk egymástól másfél-két órát. De ha a közgyűlés előtt már sehogy sem tudunk időt egyeztetni, gondoljatok arra, hogy két igazságnak nem feltétlenül kell egymás ellen fordulnia. Egy tágasabb és mozgékonyabb térben kiegészíthetik egymást. Bartók igazsága, aki elment Magyarországról s Kodályé, aki maradt, ugyanazt a magasszintű szellemet és erkölcsöt szolgálta. Levelemet ne prédikációnak, hanem baráti levélnek tekintsétek. Őszinte nagyrabecsüléssel köszönt Benneteket, Csoóri Sándor” A találkozóra, talán mondani sem kell, sohasem került sor... Ágoston András viszont válaszol Csoórinak. Amiben van képe szégyentelenül megrágalmazni a világszövetség elnökét, az egyik legnagyobb magyar esszéistát, a jeles költőt, a kortárs magyar szellemi élet egyik nagyságát: „...szomorúan veszem tudomásul: Ön is azok közé tartozik Magyarországon, akik az Illyés Alapítványtól kapott támogatásokkal nem tud elszámolni, mert úgy gondolják, most a VMDK-ban kirobbant politikai ellentétekkel kell foglalkozni (...) A VMDK-n belül mindig voltak eltérő nézetek. Dr. Hódi politikai alapállása kezdettől fogva nem változott: abból indult ki, hogy Európának ebben a részében a határmódosítás reális lehetőség. Ezt szem előtt tartva az autonómia-koncepció megvalósítása számára a minimum, amit a szerb vezetésnek azért kellene megadnia, mert a vajdasági 186
