Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

keszervezetek kést döftek a VMDK hátába”. A mind feszültebb belső helyzet 1993 őszéig csak fokozódik, az év végén és a következő év elején meg- szapodnak a - gerjesztett - sustorgások bizonyos pénzügyi visszaélésekről... Közben 1994 elején - február 23-án - a VMDK vezetőségét fogadja Szlo- bodan Milosevics szerb elnök. (Agostonnal mint elnökkel külön is tárgyal.) Hódi szerint a szerb vezér majd elolvad a kedveskedéstől - bár jó balkáni módra mond néhány sajátságosán „helyi ízű”, számunkra ugyancsak meggondolkodtató mondatot is. „Szeretem a magyarokat”, vág rögtön a közepébe. „Tudják, a mi népünk, a szerb olyan, hogy ha nem tetszik neki valami, akkor lő. A magyarok, ha nem tetszik nekik valami, könyvet írnak...” Újabb gyöngyszem: „Tudom, hogy a kommunizmus és ez a háború a szerbeknek jót hozott, a magyaroknak rosszat”. És a nagy truváj, amit - naná - a lapok is fennen közölnek: „azt szeretném, ha a magyarok úgy éreznék magukat ebben az országban, mint akik tényleg otthon vannak”.

Két hét is alig telik el a találkozót követően, amikor március 5-én beüt a mennykő. A Magyar Szó közli Ágoston András Hódi Sándort súlyos pénzügyi visszaélésekkel - magyarán: sikkasztással - megvádoló, akár egy rendes feljelentéssel is felérő levelét. Balla így összegzi a közvetlenül ezután következő eseményeket: „Az ügyet akkor senkinek sem sikerült csillapítania, az egész adok-kapok játszma a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Ekkor csapott össze két elképzelés is, mégpedig az erős központú és a plurális, platformokkal rendelkező politikai szervezet koncepciója”. Tegyük hozzá: noha valóban volt ilyen - eredendő - koncepcionális ellentét Ágoston és Hódi között, azonban a konkrét történések konkrét összetevőit ennél sokai piszkosabb anyagi érdekek és lélektani motivációk határozták meg. (Az időzítés sem akármilyen: alig három héttel vagyunk a VMDK tisztújító közgyűlése előtt - erre március 27-én került sor.)

Hódi Sándor szerint megvádolása mögött egyértelműen az a szándék állt, hogy az elnök „szerette volna rátenni a kezét az Illyés Alapítvány által megítélt támogatási pénzekre, figyelmen kívül hagyva, hogy azok másra nem fordítható céleszközök”. Mivel e szándékát nem tudta megvalósítani,

_______________________________________________..Öljétek meg Hódit!”

183