Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Ceterum censeo- Hogyan kezdődött? Kevesen tudják, de a szabadnak és önigazgatásúnak mondott egykori titói-kommunista Jugoszláviában kőkemény tiltások voltak, bármiféle politikai szerveződés szóba sem kerülhetett. A nemrégiben, 102 éves korában elhunyt Uzon Miklós és Kongó Tivadar próbálkoztak 1945 után a magyarok közül legelőször az önszerveződéssel, ők jelentették a kezdetet: a hatvanas évek végén irgalmatlanul közéjük csaptak, amikor egy magyar kulturális szövetséget próbáltak létrehozni... A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel 1994-ben felújítottuk a délvidéki magyar önszerveződés legelső rendezvényének, az 1952-ben megtartott Palicsi Ünnepi Játékoknak a hagyományát. Ez azért volt nagyon izgalmas esemény, mert alig nyolc évvel a megtizedelésünk után bebizonyította, hogy ez a közösség talpraállt... azt is kevesen tudják, hogy akkor néhány nap alatt ötvenezer ember fordult meg Palicson, a művelődés minden műfajában össze- sereglettek és megmutatták magukat elődeink... Meg is ijedt a hatalom, úgy vélte, a magyarok „túlzásba vitték”, s érzékelve, hogy ez a közösség számukra túl gyorsan talpraállt (úgy gondolták, sokkal jobban legyöngítettek bennünket a magyarirtások, a tízezeket áldozatul követelő mészárlások) - gyorsan szét is zavarták az egészet, a szervezők egy része börtönbe került, a többieket szélnek eresztették és a továbbiakban szó sem lehetett semmi hasonlóról... Ilyen próbálkozások, ilyen előzmények után kisebb alkotóműhelyek, például szerkesztőségek maradtak, ilyen volt például a Képes Ifjúság ma már legendás, Hornyik Miklós által vezetett redakciója körül összegyűlt társaság, innen indultunk fölfedezni és bemutatni a mi kis világunkat, Bácskából kilépve nemcsak a Bánság került sorra, de a Drávaszög és a Szerém- ség is, élén a jelképes nevű helységgel, Maradékkal... Nem mintha már hamarább nem szembesültünk volna azokkal a keserű, olykor megrendítő tényekkel, amikre most ráleltünk, de ezek a találkozások azért rádöbbentettek bennünket arra úgy 1969 táján, hogy például a fennen hangoztatott „testvériség-egység” jelszó azért korántsem úgy áll a valóságban, ahogyan 165
