Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

_____________________________________________Nagy a sátán birodalma

rülmények felszínét illeti. Utóbbin elsősorban a ragyogó minőségű föld — Európa legjobb minőségű termőföldje - és a hagyományos délvidéki magyar munkaszeretet, munkabírás és munkaerkölcs együttesének - természeti adottságok és nép osztatlan harmónia-diadalának kényszerű (és kényelmes!) - társadalmi elismertségét kell érteni. A többségi jugoszláv társadalom tökéletesen tisztában volt az 1945 óta eltelt négy és fél évtized tapasztalatainak birtokában a magyarság (fel)használhatóságából következő előnyök valamennyi hasznosítható, kiválóan profitáló elemével és megfelelő „balkáni” nagyvonalúsággal volt is annyira „korrekt” és (ez a pontos!) önérdekével tisztában levő, annak ellenértékével nem garasoskodó, hogy megfelelően honorálta is a kiváló földön kiválóan termelő magyar lakosság hatalmas erőfeszítéseit - ez vezetett a sajátságos „jugó-magyar” öntudathoz, ez az egyik fő magyarázata a magyarok ezreit legyilkoltató Titoért való őszinte magyar rajongásnak és a viszonylagos anyagi jólétben és biztonságban élő alföldi magyar ember (itt speciális „jugó”, délszaki jellemzőkkel megspékelt) sajátságos „rátartiságának”, több tudati-szemléleti sajátosságának.

Az események, amelyek 1986-87-ben körülvették a délvidéki magyarságot, nem sok jóval kecsegtettek ugyan, de ezt legalább nem nagyon árulták el. A gyanútlanság egyik leglátványosabb, egyben legszínvonalasabb bizonyítéka a nem éppen ilyen jellegű profdjáról ismert Új Symposion című folyóirat 1987 szeptember-októberi száma, amely szülőföld-vallomások egész sorának segítségével meg azóta sem igen haladott nívón és terjedelemben adott átfogó, szociografikus körképet a délvidéki magyarság helyzetét meghatározó, közelmúltbéli eredőkről. A lapszám - mondjuk ki - parádés szerzői névsorral és megdöbbentően mély, pontos és felelősségteljes diagnózis-változatokkal lépett az olvasó elé. A szerzők névsora imponáló: Németh István (1930-2019), a délvidéki próza Gion Nándor után legnagyobb mestere szülőfalujáról, Följegyzések Kishegyesről címmel ír; a bánsági Cs. Simon István (1942-2007), a kiváló költő-szociográfus, a legeredetibb hangú alkotók egyike A Holt Tisza kanyarában címmel ugyancsak szülőfalujának, az 1954-ben elpusztított, ősi Terjánnak végzetéről számol

11