Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

_ be; a Mura-vidéki Bence Lajos (1956-) Innen nem jutsz messze címmel teszi közzé vallomásait a szülőföldről; az azóta Magyarországra települt, igen tehetséges novellista, Apró István (I960-) a Tisza mentén vizsgálódik; a ma már ugyancsak az anyaországban élő, szabadkai Garai László (1947-), a legképzettebb magyar írástudók egyike Szabadka fejlesztéséért felelős egyik vezetőjének írott nyílt levélben fogalmazza meg mondandóját; Tari István költő-szociográfus (1953-), a délvidéki magyar irodalom egyik első embere El voltunk csapva címmel a Bukovinából Bácskába került és onnan 1944-ban tovább üldözött székelyek maradékainak sorsáról ad beszámolót; az 1945 után délvidéki magyar próza egyik sajátos hangú mestere, Varga Zoltán (1936-2000) Emlékek lendkerékkel című munkájában a régi dél­vidéki magyar életet feleveníti fel; a nehéz sorsú, magyarságáért kétszer két év börtönt szenvedett Vicéi Károly (1944-) a háború utáni Zentát idézi meg Lélekbe költözött otthonaink című emlékezésében; Kontra Ferenc, a Dráva- szög szülötte (1958-) a vidék magyar hétköznapjait mutatja be Nagy a sátán birodalma címmel. Ez a lapszám igen szerencsés módon, koncentráltan és máig jelentékeny dokumentatív értékkel bizonyítja, milyen intellektuális szinten, milyen látás­móddal és talán legfőképpen: milyen eszmei vértezetben létezik és képes fellépni egy szellemi elit egy olyan, 1944-45 óta Magyarországtól ismét el­szakított területen, ahol a komunnizmus speciális helyi változata egészen rendkívüli tudati-szemléleti változásokat idézett elő az adott nemzeti ki­sebbség tagjai között. Ez a magyar közösség ekkorra már, úgy tűnt - Dudás Károlyt idézve - kijárta az asszimiláció magasiskoláját, kényszerűen rej­tett, lappandó identitástudata, ha maradt valamicske egyáltalán, intenzitásá­ban, mélységében-átéltségében nem is volt a Ceausescu-rémuralomban seny­vedő erdélyi vagy a szovjet és a csehszlovák elnyomatásban vergődő kár­pátaljai vagy felvidéki nemzettestvérekéhez mérhető. Éppen ezért rendkí­vüli fontosságú minden olyan intellektuális jelentkezés, amely nemcsak ár­nyalni, de netán még módosítani is tud a kényszerűen tudomásul vett, nem éppen vigasztaló összképen. Aligha túlzás azt állítani: a megidézett folyó­Délvidéki rendszer, magvar váltás____________________________________ 12

Next

/
Thumbnails
Contents