Kukorelli István: Kell-e nekünk népszavazás? Elrendelt népszavazások Magyarországon 1989 - 2019 - RETÖRKI könyvek 41. (Lakitelek, 2019)

I. Az országos népszavazás szabályozásának rövid története

I. Az országos népszavazás szabályozásának rövid története

kapcsolódó nemzetközi szerződésre, amely beruházás környezeti hatásai a szerződés megkötése után váltak teljes körben ismertté.”

A kivétel szabálynak a lényege jogilag az, hogy zöld lámpát gyújtott a bős-nagymarosi népszavazás kezdeményezőinek. A vízlépcső története jól ismert, a népszavazás elmaradt.17

Az 1989-es népszavazási törvény egyik fő jellemzője, hogy könnyen kezdeményezhetővé és nehezen sikeressé tette a népszavazást. A törvény választópolgári csengőszámai jól ismertek, azok a vitában egyre lejjebb ereszkedtek. A törvény ellenzéki jogként is biztosította a kezdeményezést (50 országgyűlési képviselő, egy helyi tanácstag!), helyi szinten pedig a civil társadalmat, az egyesületeket is feljogosította a kezdeményezésre.

Könnyítette a népszavazási eljárás elindítását, hogy a hitelesítés fontos intézménye a kérdésre nem vonatkozott, azt a kezdeményezők szabadon, lényegében csak az egyértelműségi paragrafusra (25. §) figyelve fogalmazhatták meg. A hitelesítés 1997-ig csak az aláírásgyűjtő ívekre, vagyis a számszerüség meglétére irányult.

Nehezen vezetett sikerre a népszavazás az érvényességi és eredményességi szabály következtében (28. §), amely a klasszikus, „kétszeres többségi” elvet fogadta el.

A későbbi eljárási törvények (1997. évi C. törvény, 2013. évi XXXVI. törvény) ismeretében történelmietlen leírni azt, hogy az első törvény hézagos volt számos eljárási kérdésben: példaként legyen elég az aláírások gyűjtésének határideje, amely hiányzott. A törvényalkotó viszont alkotmányossági panaszt biztosított (32. §) rendkívül széles körben a törvényes előírások megsértése miatt az Alkotmánybíróság előtt.

Külön kiemelésre érdemes a törvény jellemzésekor, annak sokat vitatott 7. §-a, eszerint:

„Az Alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni.”

Az akkori alkotmány szerint az alkotmányozás az országgyűlés hatásköre volt. A később alkotott népszavazási törvény értelmében az új alkotmányról (1989. évi XXXI. törvény) megerősítő népszavazást kellett volna tartani. Egy ilyen értelmezés és forgatókönyv erősíthette volna az alkotmány stabilitását

17 Havas Henrik: A bős-nagymarosi dosszié, avagy egy beruházás hordalékai, CODEX Rt., Bp„ 1988.

21