Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Szeredi Pál: Adalékok a Magyar Demokrata Fórum és a független szervezetek kapcsolatához (1988-1989)
Szeredi Pál: Adalékok a Magyar Demokrata Fórum... asztal azon szervezetek konzultációs fóruma lenne, melyek nem kívánnak az MSZMP-vel osztozni a hatalom birtoklásában. Bár az EKA konzultációra jött létre és nem csúcsszervezetként, illetve a tagok leszögezték, hogy minden szervezet megtartja önrendelkezését és önállóságát, mégis már a második ülésen döntöttek arról, hogy a tagszervezetek a politikai szövetkezés jogát önkorlátozó módon felfüggesztik, amíg az MSZMP-vel az EKA fel nem veszi a tárgyalás fonalát. A másik kulcsdöntés az volt, hogy az EKA szervezetei elhatározták, zárt csoportot alkotnak, oda csak az alapító szervezetek által elfogadhatónak ítélt politikai csoportok nyerhetnek belépést. Ez viszont azt az érzetet - és nem csak érzetet - keltette, hogy az EKA jelenti azt a politikai vezérképviseletet, melyhez csatlakozva lehet csak bejutni az új demokratikus intézményrendszerről folyó tárgyalásokra. Az MDF elnökségében többen kétségüknek adtak hangot, helyes-e az Ellenzéki Kerékasztalban szerepet vállalnia a Fórumnak, mivel - ahogyan Lezsák Sándor fogalmazott - könnyen feloldódhat az MDF önállósága, inkább a saját szervezeti megerősítést tartotta fontosnak. Bíró Zoltán és mások elfogadták az ellenzéki összefogás szükségességét, ám azt csak a teljes függetlenség megtartása mellett tartották elképzelhetőnek. Az MDF továbbra is a kompromisszumot kereste. Egyik lehetséges út a reformisták által felügyelt MSZMP-vel való kétoldalú tárgyalás, együttműködés, azaz a Németh Miklós vezette kormánnyal konszenzuson alapuló felelősségvállalás volt. Nehezítette ezt a megoldást az, hogy az ellenzéknek a gazdasági helyzetről nem volt reális képe, és attól tartott, hogy olyan intézkedésekhez adja a nevét, melyek kompromittálják nemzeti gazdasági programját. Az MSZMP és különösen a Németh-kormány számára ez egy lehetséges megoldás, az MDF-nek egy kényszerpálya lett volna. Az MDF számára a másik út a közösen fellépő ellenzéki szervezetekkel együtt való tárgyalás volt az MSZMP-vel, és az ennek keretében történő megállapodás a nemzetgyűlési választások rendjéről. Utóbbi esetben azzal a feltétellel, hogy az MDF feladja addigi vezető pozícióját. Az egységes ellenzék politikai nyomása azonban megsokszorozta volna terveik elérhetőségének realitását. Az MDF elnökségében rendszeresen felmerült annak igénye, hogy meg kellene határozni a szervezet hosszú távú céljait, szövetségesei körét. Az első Országos Gyűlést követően a párttá alakulás is folyamatos vitatéma volt. Közben a vidéki szervezetépítésre is figyelniük kellett, egyre több nemzetközi kötelezettségük lett. Be kellett látni, hogy mind az ideiglenes elnökség száma, mind a szervezet által mozgósítható szakemberek mennyisége 215
