Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Szeredi Pál: Adalékok a Magyar Demokrata Fórum és a független szervezetek kapcsolatához (1988-1989)
A cselekvés fél éve kereste a hatalmat gyakorló párt. Az MDF a nemzetépítő demokraták körében létrejövő politikai szervezetek és az intézményi nomenklatúrán kívüli, vagy az azon belül relatív mozgástérrel rendelkező emberek közreműködésére számíthatott, az MSZMP-t nem ellenségnek, hanem ellenfélnek és tárgyaló- partnernek tekintette. A Berecz János által mondott „személyes kontaktus” viszont semmilyen formában nem állt fenn. Az kétségtelen, hogy az írószövetség elnökségében ott voltak az MDF alapítói, és a kulturális minisztériummal folytak egyeztetések, de azok nem a politikai szervezetre, hanem az írótársadalom kérdéseire redukálódtak. A Berecz János által emlegetett kontaktust az ellenzéki politikai szervezetek palettáján látható Magyar Demokrata Fórummal, a Szabad Kezdeményezések Hálózatával és a Fidesszel kellett volna felvenni. Ez a három szervezet vállalta a szervezett és tudatos rendszer-átalakító szerepet. Igaz mellettük számos olyan csoport is feltűnt, mint például a fiatal értelmiségiek politikai szocializációját segítő Rakpart Klub, vagy a 405-ös Kör, a különböző béke- és környezetvédelmi mozgalmak, mint a Dialógus csoport, a Duna Kör, vagy a Bajcsy-Zsilinszky-, a Szabó Dezső-, a Veres Péter-, illetve a Kovács Béla Társaság, melyekből az ősz folyamán kikristályosodtak az 1945 utáni magyar politikai élet újjászervezett pártjai. A következő hónapokban újjáalakultak a történelmi pártok, megszerveződtek a különböző ideológiákat képviselő civil politikai szervezetek. Az MDF szinte minden csoport életre hívását segítette, vagy úgy, hogy rendezvényein teret engedett a szervezők felhívásának, vagy saját tapasztalataival, melyet megosztott minden újonnan alakuló szervezet képviselőjével. 1988 végén azonban már látható volt, hogy a politikai szervezetek az elkövetkező választásokon egymással versengve fognak fellépni a szavazatok megszerzéséért. A politikai közélet polarizálódni látszott. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a polgári radikálisok és a nemzeti demokraták közötti nézetkülönbségek szervezeti elképzeléseikben és politikai programjaikban is elválnak egymástól. Az ellenzéki alapállás mellett a saját önazonosság megtalálása is sürgetővé vált. Már nem volt elég a közös ellenfél, a szocialista munkáspárthoz viszonyított magatartás és vélemény, konkrét politikai kérdésekben és az elképzelt új magyar politikai intézményrendszerre vonatkozóan is álláspontot kellett kialakítaniuk a szervezeteknek, és megtalálniuk azokat kormány nem ismer ilyen nevű szervezetet.” Ülést tartott a Minisztertanács - Kormány- szóvivői tájékoztató. MTI, 1988. március 10. 206
