Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
A cselekvés fél éve hogy „egy ilyen helyzet elfogadhatatlan” - így Palmer számára csak az általa tervezetthez képest korábbi, ill. azonnali távozás maradt lehetőségként. Bár már nem tartozik az általam vizsgált időszak történetéhez, érdemes tudnunk, hogy a volt budapesti nagykövet ezután Lauder mellett sikeres üzletemberré vált: az 1994-ben általuk alapított CME (Central European Media Enterprises) ma hat kelet-európai és balkáni országban mintegy 34 tv-csatornát üzemeltet, 50 millió emberhez érve el naponta. Nyilvánvaló, hogy a Bakerék jóváhagyásával beinduló jogi eljárás (Palmer később azt panaszolta, hogy mintegy 60 ezer dollárjába került, „hogy megvédje nevét”), illetve a befektetői csoportot övező negatív amerikai médiakampány bántotta Palmert, de erre mondják az angolban, hogy business is business, s hogy There is no such thing as a free lunch. Méltatói és barátai szerint csúfos és méltánytalan, ellenzői és ellenfelei szerint nagyon is megérdemelt volt az, ahogy „Magyarország helytartóját”, az 1980-as évek legbefolyásosabb kelet-európai amerikai nagykövetét eltávolították. A saját bevallása szerint határozott, ám idealista elképzelésekkel Budapestre érkező diplomata külügyi karrierje abortált véget ért: már nem volt hivatalban, amikor az SZDSZ az 1990. tavaszi, első szabad választások második legerősebb pártjaként paktumot kötött az MDF-el, s nem ő, hanem Jack F. Matlock jr. lett azon amerikai nagykövet, aki Moszkvában az első sorból nézhette végig Mihail Gorbacsov végleges meggyengülését, és Borisz Jelcin felemelkedését. Nem maradt más, mint elbúcsúzni, s visszaemlékezésekből tudhatjuk, hogy az SZDSZ Déri Miksa utcai székházában a párt ügyvivői testületé előtt Mécs Imre köröndi kerámiát ajándékozott az őket mindvégig teljes mellszélességgel támogató, leköszönő nagykövetnek, aki személyesen búcsúzott el a Fidesz vezetőitől, illetve a magyar kormány némely tagjától is.75 A „proconsul of Hungary immár magánemberré, pontosabban üzletemberré lett, s bár az 1980-as években kialakított személyes kapcsolatai nyilvánvalóan segítették őt és mindenkori üzlettársait, immár nem tudhatta maga mögött a Pax Americana megvalósításával kísérletező Washington súlyát, befolyását, támogatását. Egyik utolsó nagyköveti interjújában visszatekintve így fogalmazott: „Azt persze én sem láttam előre, hogy pontosan mikor és miként zajlanak majd az események. Viszont egészen bizonyos voltam a sikerekben. Kérdezze csak meg néhány magyar barátomat, Pozsgay Imrét, Németh Miklós miniszterelnököt vagy Berend T. Ivánt, az Akadémia elnökét. Kérdezze csak 75 Eredeti cikk, kivágás, PDF. Megjelenés adatai nélkül. 192
