Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
Kávássy János: Adalékok... meg tőlük, hogy mennyire optimistán ítéltem meg a lehetséges fejleményeket. Ám ők gyakran azt mondjak nekem: — »Ugyan már, te naiv vagy.« — És még sokan mások is állítják rólam, hogy naiv vagyok, pedig nem vagyok az. [...] Nézze, itt van szovjet kollégám, Sztukalin. Pontosan ugyanezt érezte Magyar- országgal kapcsolatban, velem egy időben. Mindketten tudtuk, hogy itt nagy változások lesznek. Egyébként gyakran szoktunk erről beszelni Sztukalinnal, például együtt ebédelünk a McDonald’s-nél. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy más is van olyan okos, mint én.”76 Az 1989-90-ben végbemenő kelet-európai regionális regime change a maga valóságában végül messze meghaladta mindazt, amit bárki akár 1989 közepén közeljövőként percepciónál hatott - akár okos, akár naiv, akár idealista volt. Egy lokális lengyel és magyar rendszerváltás önmagában, a Varsói Szerződés keretein belül, illetve egyszersmind annak katonai gyűrűjében nagyon is törékenynek és rövid életűnek bizonyulhatott volna, főként ha a szovjet peresztrojka érdemi változásokat hozva megerősítette volna a Szovjetunió gazdaságát. Mint arra már utaltam, az 1991. augusztusi puccs előtt Washingtonban a keleti blokk kommunizmusának felszámolása jelentette a fókuszt, s nem számoltak a Szovjetunió gyors felbomlásával és megszűnésével, sőt ellentétben minden későbbi narratívával és politikai propagandával, tudjuk, hogy ezt nem is tekintették az USA evidens érdekének. Paradox tény, hogy a Mihail Gorbacsov elleni puccskísérlet, mellyel annak szervezői a bolsevik rendszert - s persze abban saját hatalmukat és kiváltságaikat - akarták megmenteni, valójában végleg meggyengítette a szovjetekre épített, vassal és vérrel épített uniót. A „Nyolcak Csoportja” alábecsülte mind a glasznoszty hatásait, mind a Borisz Jelcin által felkarolt orosz (és nem szovjet) nacionalizmust, illetve a Vörös Hadsereg és a KGB vezetőinek saját intencióit és ambícióit. Számunkra Magyarországon, 1945 és 1991 között a keleti blokkba kényszerített kisállamként azon kérdés is releváns, vajon Sztálin nyugati hódításai után a hozjainok képesek lehettek-e a „gyarmataitól”, de facto birodalmi attribútumaitól megfosztott Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét fenntartani, vagy az Evil Empire mindezek nélkül már nem lehetett önmaga? A magam részéről hajlok arra, hogy a Szovjetunió legkésőbb az NDK létrehozása, illetve a későbbi koreai háború megindulása után már csak és kizárólag birodalomként volt önazonos, így a bolsevik rendszer fennmaradása nagyban (alapjaiban?) függött a birodalmi 76 Interjú a nagykövettel. Népszabadság, 1990. január 28. 193
