Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
Kávássy János: Adalékok... volt a Lauder család - Ronald és Leonard Lauder az Estéé Laudertől, aztán a Seagram’set birtokló Bronfman család. Más kanadaiak is voltak köztük, így a Reichman család, akik ekkor a világ harmadik leggazdagabb családja voltak. Ott volt Peter Munk, aki egy szintén nagyon gazdag kanadai magyar volt, és Mel Simon, aki az USA legnagyobb ingatlantulajdonosai között volt s így tovább. [...] Ezért azután azt gondoltam, hogy ez egy rendkívüli lehetőség, hogy segítsek magamon, hogy csináljak egy kis pénzt, s hogy hatalmas jót tegyek Kelet-Európábán, új üzleteket, álláshelyeket és vagyont teremtve.” Feltűnő, hogy Palmer e felsorolásból kihagyta a szintén magyar származású kanadai üzletembert, Andrew Sarlóst, igaz, a dolog azt hiszem, így is önmagáért beszél: külügyi karrierje kiteljesítésének, pontosabban moszkvai ambícióinak kudarcát, ellehetetlenítését érzékelve, Mark Palmer az üzleti karrier mellett döntött. Ebben a döntésében már nehéz lenne idealizmust keresnünk, a nagykövet szerint a problémát az jelentette, hogy ő a maga részéről az 1990. tavaszi választásokig kívánta volna betölteni budapesti nagyköveti pozícióját, miközben a pénzügyi befektetések „nehézsúlyú” bajnokai azt akarták, mielőbb induljon be az új cég, élén Palmerrel. Tanulságos, hogy Palmer szerint ezen heavy hitter üzletemberek mintegy 100 millió dollárt kívántak beruházni, úgy, hogy az így szerzett beruházási vagyon értéke végül majd meghaladja az 1 milliárd dollárt. Úgy tűnik, a Palmer által említett „hatalmas jó” nemcsak a keleti blokk országaira, hanem új üzletfeleire is érvényes volt. A Central European Development Corporation (CEDC - Közép-európai Fejlesztési Társaság) vállalt szerepe miatt végül 1990. január 27-én a State Department szóvivője bejelentette, hogy a budapesti amerikai nagykövet azonnal távozik posztjáról. Mark Palmer valamivel később kiadott közleménye szerint lemondására „az érdekellentét bármely látszatának elkerülése miatt” került sor, egyúttal azt is bejelentette, hogy 1990. január 31-én végleg elhagyja a budapesti állomáshelyét. Palmert - állítása szerint - a CEDC részéről hivatalosan 1990. január 12-én kérték fel a cég elnök-vezérigazgatójának, ami után ő január 17-én a külügyi protokollnak megfelelően Washingtonban írásban jelezte visszalépését a követség folyamatban lévő jogi és gazdasági ügyeitől. Mark Palmer szerint innentől nem állt fent érdekütközés politikai és gazdasági szerepvállalása között, s arra más külügyi vezetők esetében már volt precedens. Ugyanekkor azonban az általa vezetett CEDC 1990. január 22-én 10 millió dollárért a magyar Általános Értékforgalmi Bank 50%-os tulajdonosává vált, melynek hírére reagálva a Palmer személyével régóta nem szimpatizáló James Baker külügyminiszter tette egyértelművé, 191
