Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
A cselekvés fél éve hagyta mindezeket szinte folyamatosan figyelmen kívül. Egy szinte bizonyosan átmeneti, ám a természetéből, illetve a Lengyelországban és Magyarországon ekkorra kialakult helyzetből fakadóan gyors és erőszakos regionális visszarendeződés épp azokat sodorta volna el elsőként, akiket Palmer oly látványosan támogatott. Az 1970-es évektől folyamatosan bővülő tapasztalásainak valósága ellenében Mark Palmer hajlamos volt úgy viselkedni, mintha - már későbbről tekintve - 1990 tavaszán jártunk volna, holott a regionális változások csak 1989 utolsó negyedében, egymást már dominóként követve váltak valóra. A dolgok azonban nemcsak a nagypolitika színpadán, de Palmer személyes életében, karrierjében is gyorsan változtak, számára is meglepő tempóban és váratlan fordulatokkal. „1989-ben már előre tekintettem, tudván, hogy a következő évben elhagyom Budapestet, lévén négyéves nagyköveti kinevezésem lejárt; bár boldog voltam, hogy láthatom külügyi szolgálatom eredményeit beérni. S különösképpen szerettem Budapesten eltöltött éveim, mégis, szükségszerűen elkezdtem gondolkodni azon, mit tegyek a jövőben. Leginkább arról, hogy egész külügyi karrierem során moszkvai nagykövet szerettem volna lenni, lévén orosz szakértő voltam. [...] Különböző emberek, köztük Larry Eagleburger s egy másik külügyi tisztviselő is jelezték, hogy a nevemet felvetették a Szenátus Külkapcsolatokért Felelős Bizottságába, mint az egyik lehetséges karrier diplomatáét, következő moszkvai nagykövetként. Különböző forrásokból tudom, hogy Jesse Helms szenátor erősen ellenezte jelölésemet, olyan okokból, melyek régre nyúlnak vissza [s melyekről fentebb már szóltunk - K. J. E.]. így Larry szólt, hogy Moszkva nem jelent számomra lehetőséget, ellenben a Fülöp-szigeteket valószínűleg megkaphatom, ha akarom.” Immár sokadszor, saját szocimetriája befolyásolta Palmer sorsát, ezúttal számára negatív irányban, de úgy tűnt, adódik egy másik, egészen eltérő jellegű lehetőség, a State Department kötelékén kívül. „Miközben mindezt latolgattam, néhány, az üzleti világból származó barátom keresett meg Budapesten. Elmondták, ők is úgy tudják, nem megyek Moszkvába. Azt akarták megtudni, hajlandó lennék-e egy új, Kelet-Európára fókuszáló befektetési vállalkozást elnökölni. Ennek nagy előnye lett volna, hogy Kelet-Európábán maradhatok. Egész külügyi karrierem során ezzel a térséggel foglalkoztam, s ez irányába hajtottak szenvedélyeim is, pláne, hogy a berlini fal is éppen ekkor omlott le.” Ha eddig meg is fordult volna Palmer fejében Manila, innentől eldöntötte, hogy marad a jelentős beruházásra készülő, s hatalmas profitra számító cég vezetőjeként. „Amerikaiak és kanadaiak voltak, szinte mind magyar származásúak. Köztük 190
