Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Kávássy János: Adalékok Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet magyarországi tevékenységéhez (1986-1990)
A cselekvés fél éve Jakovlev többpárti választásokat (!) javasolt a pártvezetésnek, a hatalmon lévő bolsevik elit „kimutatta foga fehérjét”, s szerinte ez volt az a pillanat, ahonnan Gorbacsov képtelennek bizonyult saját akaratát érvényesíteni. Ahogy maga fogalmazott: „Nem mondom, hogy ő [Gorbacsov - K. J. E.] egyedül hibás. Mindannyian hibásak voltunk.” Jakovlev szerint például magának a glasz- nosztynak, a „nyíltságnak” kiteljesítéséhez ragaszkodnia kellett volna a szovjet tömegtájékoztatás vezetőinek teljes cseréjéhez, mert szerinte a szólás- és sajtószabadság megvalósítása létfontosságú volt: „Mintha visszaadtuk volna egy vak társadalom látását.”65 Figyelembe véve, hogy Jakovlev 1988 novemberében először Budapesten, majd Prágában járt, kevés kétségünk lehet afelől, hogy Grósz-Németh-Pozsgay-Nyers-Szürös-Horn (és mások) rivális ambícióik ellenében is érzékelték, hogy az 1982-83-tól mind nyíltabban önálló külpolitikai irányt követő Magyar Népköztársaság belső változásai felett is enyhült a direkt, vagy éppen retorziókkal fenyegető moszkvai kontroll. Igaz, az MSZMP vezetése, annak „erős emberei” ezen időszakban inkább reményekkel, intuíciókkal és ígéretekkel, semmint átfogó és bizonyosságot jelentő információkkal bírtak arról, hogy meddig mehetnek el akár Magyarország belső életében, akár külkapcsolataiban, ám kétségkívül a globális változásokra reagáló, tudatos előremenekülést választották. Mindent, ami Magyarországon 1989 első felében történt, ebből a szemszögből és ebben a kontextusban kell vizsgálni, ide értve a januári Pozsgay-interjút a népfelkelésként való értékelésről; a szabad, többpárti választások jövőbeni megvalósulásának februári elfogadását; vagy éppen Nagy Imre és társainak júniusi újratemetését. A Magyar Szocialista Munkáspárt prominensei saját személyes érdekeiktől hajtva, tudatosan igyekeztek mind pártjukat, mind magukat Kádár János személyétől eltávolítani; rebrandingjükben a „kádártalanítás” alapvető kérdést jelentett, lévén ez mintegy előfeltétele volt annak, hogy a változások elmozdítóiként, 65 Hogy mindezt a maguk perspektívájában lássuk, idézem Jakovlev néhány más, az interjúban elhangzott reveláció erejű mondatát, Oroszországról, a Szovjetunióról és a népiélekről: „Nálunk már volt fasizmus, csak azon vitatkozhatunk, hogy 1929-től vagy 1917-től. [...] Oroszországban hagyománya van a vezértől és az államtól való függésnek. Az állam mitizálásának, és imádatának, a valamely főnöktől való teljes függésnek... és az intolerancia ideológiájának.” Talán nem mellékes, hogy Borisz Jelcin Oroszországát (jogosan) egyfajta bűnözői diktatúrától féltette. Interjú Alekszander Jakovlevvel a University of California Institute of International Studies keretében, Conversations with History, 1996. november 21. https://www.youtube.com/watch?v=Hc9xDYNf4j4&t=24s (Utolsó letöltés: 2019. 04. 08.) 184
