Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)

Bevezető

Szeredi Pál: Bevezető Pedig érdemes lenne a történelmi események sorában ezeknek is méltó ér­tékelést adni, hiszen akkoriban a hivatalos politika is érzékelte a választási eredmények súlyát. A Külügyminisztérium Politikai Elemző és Tájékoztató Főosztálya már 1989. augusztus 15-én figyelmeztette a Külügyminisztérium vezetését a pótválasztások külpolitikai hatásának elemzéséről készített jelenté­sükben: „Az MDF-nek a pótválasztásokon elért sikere - valamint az MSZMP veresége - várhatóan hatással lesz a magyar külpolitikai mozgástér alakulására is. [...] Az MSZMP-nek a pótválasztásokon elszenvedett kudarca komolyan elbizonytalaníthatja külföldi partnereinket, s olyan következtetésre juthatnak, hogy ma már egyre kevésbé van jelen belpolitikánkban az a nemzeti közmeg­egyezés, amelynek meglétét propagandánk egészen a legutóbbi időkig el tudta hitetni. Amennyiben az MSZMP társadalmi bázisa szűkül, az a parlament, valamint a kormány legitimitásának csökkenését jelenti. Ez viszont óhatatlanul a kormány cselekvő- és működőképességének gyengülését vonja maga után, ami külpolitikai mozgásterünk beszűküléséhez vezethet.”3 Mi sem igazolja nyilvánvalóbban a tényt, hogy a három MDF-es képviselő országgyűlésben történő megjelenése4 nem pusztán az ellenzéki frakció megalakulását, a füg­getlen szervezetek programjának Parlamentben történő ismertetését jelentette, hanem kihatással volt az egész kormányzat kül- és belpolitikájára. Az időközi választások azonban egy másik fontos tényezőre is felhívták a figyelmet, igaz az már az 1990. januári időszakra vonatkozóan nyújt tanul­ságot. Tamás Gáspár Miklós képviselői jelöléséhez kapcsolódik a történet. Budapest V. kerületének egyik képviselője Várkonyi Péter külügyminisz­ter volt, aki 1989 nyarán washingtoni nagykövetté neveztek ki. A választási körzetben tehát időközi választásokat kellett kiírni, melyet az állampárt ér­dekeinek megfelelően (mint láttuk, már a három MDF-es képviselő is zavart okozott) húzott-halasztott a házelnök. 1989. december elején végül sor került az első fordulóra. Ekkor már felbomlott az MSZMP, egyre erősebbek lettek a politikai indulatok, az ellenzéken belül is kialakultak a törésvonalak. A köztársaságielnök-választás mikéntjéről is döntő „négyigenes” népszavazás eredményeképpen az SZDSZ és az MDF közötti kapcsolatok megromlottak, de az MDF, ha saját jelöltjének nem is fogadta el az elinduló Tamás Gáspár Miklóst, ellenjelöltet nem állított, így segítette győzelmi lehetőségeit. Tamás 3 Iratok a Magyar Külügyminisztérium történetéhez 1985-1993. II. kötet. Főszerk.: Sáringer János. Balassi Kiadó, 2015, 199-201. 4 Roszík Gábor, Debreczeni József, Raffay Ernő. 11

Next

/
Thumbnails
Contents