Szeredi Pál (szerk.): A cselekvés fél éve. 1988 ősze - 1989 tavasza - RETÖRKI 40. (Lakitelek, 2019)
Marschal Adrienn: A független szervezetek megjelenése az Országgyűlésben Az 1989-es időközi választások a sajtó tükrében
A cselekvés fél éve képviselők is helyet kaphattak.3 Fontos különbség volt továbbá az is, hogy az 1980-ban megválasztott parlamenthez képest a képviselők 63 százaléka lecserélődött, a 386 főből 244-en először foglalhattak helyet az ülésteremben.4 Kezdetben más nem változott, az Országgyűlés továbbra is csak néhány napig (1985-ben 5, 1986-ban 7, 1987-ben 10 napig) ülésezett. Az év közben szükségessé váló döntéseket nem az Országgyűlés hozta, hanem a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletéi vették át a törvényhozás feladatát, és ezeket csak utólagosan hagyta jóvá a népképviseleti testület. 1985-ben összesen 4, 1986-ban 5, míg 1987-ben 12 törvényt fogadtak el a képviselők. A honatyák ekkor csak másodállásban voltak az Országgyűlés tagjai, s lehetőségeik a hatvanas évek végétől, az egyéni választókörzeti rendszerre való áttérést követően bővültek, ekkortól kijárásos rendszerben lehetővé vált számukra a területi érdekképviselet. Az 1988-as év azonban alapvető politikai változásokat hozott, melyek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy az 1988. május 20-22-ei MSZMP pártértekezleten Kádár János lemondott az állampárt főtitkári posztjáról, s helyére Grósz Károlyt választották, aki ezt a tisztséget a párt feloszlatásáig töltötte be. Fontos változást jelentett továbbá, hogy a kormányfő (1987. június 25-től Grósz Károly, majd 1988. november 24-től az 1990-es új országgyűlés megalakulásáig Németh Miklós) fokozatosan egyre nagyobb politikai mozgástérrel rendelkezett. Az Országgyűlés működése is felélénkült, 1988-ban már 14 napon át üléseztek, és 26 törvényt fogadtak el a képviselők. Ez 1989-ben tovább nőtt, ekkor már 45 napig üléseztek és 58 törvényt fogadtak el.5 Megváltoztatták a házszabályt is, melynek révén lehetőség nyílt az interpellációkra, így arra is, hogy a képviselők az interpellációra adott miniszteri választ esetleg elutasítják, valamint a törvényjavaslatok esetében is ekkortól már éles vitákkal és ellenszavazatokkal kellett számolni.6 Aktívabbá vált a bizottságok működése, és érdemi viták kísérték a plenáris tanácskozásokat is. 3 Szarvas László: Parlamenti képviselők, pártfrakciók, 1988-1998. Magyarország évtizedkönyve. In: A rendszerváltás 1988-1998. Szerk.: Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 1998, 325. 4 Smuk Péter: Az országgyűlési funkcióinakfejlődéstörténete 1985-1991., Jog, állam, politika, 2009/3., 4L 5 Smuk: i. m., 49. 6 Néhány példa: az Országgyűlés nem fogadta el 1989. június 29-én Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszát, 1990. március 2-án dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár és Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnökének válaszát. 112
