Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)

Bajcsy-Zsilinszky Endre

Bajcsy-Zsilinszky Endre

Bajcsy-Zsilinszky Endre

(Szarvas, 1886. június 6. - Sopronkőhida, 1944. december 24.)

Politikus, jogász, országgyűlési képviselő, közíró és politikus, a népi gondolat és a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Békéscsabán családja és a parasztvezér földbirtokos, Áchim L. András között politikai és családi okokból kiéleződött a viszony. Ennek következtében 1911. május 14-én egy vita során Zsilinszky Gábor - Endre öccse - Achimot lelőtte bátyja védelmében, a bíróság megállapítása szerint jogos védelmi helyzetben. A fiatal jogász közigazgatási pályára ment, Árva vármegyében főispáni titkári állást töltött be. Az első világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918. novemberben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után letartóztatják, majd Bécsbe emigrál, rövidesen visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalomhoz, ettől kezdve haláláig - a politikai ellentétek ellenére - híve és tisztelője Horthy Miklósnak.

A proletárdiktatúra bukása után Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor mellett a „pozitív fajvédelem” nemzetmegerősítő programjával létrejött csoport tagjaként a Szózat c. „keresztény, konzervatív, irodalmi és társadalomkritikai folyóirat” főszerkesztője lett. Derecskén 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilépett Bethlen pártjából, és részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (közkeletű néven Fajvédő Párt) megalapításában és a Fajvédő Kiáltvány, a kecskeméti program megszövegzésében. 1925-ben vitézzé avatták, s ettől kezdve anyja nevét kapcsolta családi nevéhez, s a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója. 1928-ban megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József Attilának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak, stb.

Lassan eltávolodott Gömbös Gyulától, a demokratikus ellenzéki politika felé fordult. 1930-31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot. 1932. március 15-én az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. hetilapot, amely a germán hódítás elleni szellemi és politikai ellenállást hirdette. Közölte Sinka István, Sértő Kálmán, Nagy Lajos, Illyés Gyula, Füsi József, Katona Jenő, Kodolányi János, Móricz Zsigmond, Sásdi Sándor, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő írásait.

343